Magyar hangja: Menszátor Magdolna - találkozás a Sigourney Weavert és Glenn Closet szinkronizáló színésznővel

Pedig azóta 28 filmben kölcsönözte hangját a Ripleyt játszó Sigourney Weavernek, ide értve az Alien sorozat további három részét, valamint az Avatar című sci-fit is.

A bársonyos, mégis életerős hangú színésznő a minap a zalaegerszegi színházbarát kör vendége volt, nem utolsó sorban annak okán, hogy családi szálak kötik Zalához.

- Édesanyám hahóti lány volt, így jó ideig minden nyarat az ottani nagymamánál töltöttem - idézi fel a kötődés szálait. - A szemben lakó lánnyal barátkoztam össze, s csodálkozva láttam, hogy a vidéki gyerekek hogy be vannak fogva az állatok ellátásába, minden munkába. Ott lábatlankodtam mellette, s én is kipróbáltam a kapálást. Egész jól ment... Később csak szomorú családi események hoztak Zalába, a mostani meghívás kapcsán azonban egerszegi unokatestvéremmel (Pesti Lászlóné, Péterffy Teréz) felfedezhettem a megyeszékhelyt is. Jó érzés volt tapasztalni, milyen közvetlenek az emberek. A buszon szóba elegyedtünk az ismerőseivel, nagyokat nevettünk, pezsgett az élet. Pesten úgy utaznak az emberek, mintha valamennyien temetésre tartanának.

„Édesanyám hahóti lány volt, jó ideig minden nyarat az ottani nagymamánál töltöttem” Fotó: Pezzetta Umberto

Maga sem tudja pontosan, mi indította a színészmesterség felé. Talán a televízió akkor bimbózó forradalma? Gyerekként lenyűgözte az élmény, pedig csak a szomszédban élvezhette, náluk még nem volt tévé. Képességeire tanárai is felfigyeltek, gimnazistaként kerületi szavalóversenyeken indult.

- Amelyeket mindig Pitti Katalin nyert meg... - utal nevetve a későbbi operaénekes által támasztott konkurenciára. - Ha verssel indultam, abban, ha prózával, abban előzött meg. Amikor megláttam a folyosón a színművészeti főiskola felvételijén, kis híján elaléltam. De szerencsére kiderült, micsoda gyönyörű hangja van, így más irányt tanácsoltak számára, én pedig bejutottam a főiskolára.

A Madách Színházban indult a pályája, s amikor úgy érezte, nem kap elegendő feladatot, nyitott a szinkron felé, ahol tárt karokkal fogadták. Anyagilag is jól jött a kiegészítés, s elragadta e munka sokszínűsége. Nem csoda, hiszen az eltelt évtizedek során szinte valamennyi filmes műfajban megmártózott. Karakterek tucatjait keltette életre a Váratlan utazás Janet Kingjétől A hatalom hálójában sorozat New York-i ügyvédnőjéig, akit Glenn Close játszott.

- Csodálatos színésznő, mindig nagy élmény őt szinkronizálni - mondja. - A hatalom hálójában sorozat külön érdeme, hogy mertek hosszú, lassú snitteket alkalmazni, sokáig láttatni egy arcot, s azt, ami azon lejátszódik. Amikor éppen nem volt szövegem, csak figyeltem az arcát, s a nézéséből építkeztem. Abból úgy lehetett megszólalni, hogy abban tényleg benne volt az átélt érzelem.

Színésznőként egy évadot Debrecenben töltött.

- Jó döntés volt, két főszerepet is eljátszhattam a Csokonai Színházban, ami a Madáchban nem adatott volna meg - mondja. - Mégis visszatértem a fővárosba, ugyanis közben férjhez mentem, megszületett a fiam, ami sorsfordító módon átalakította az értékrendem. Nem volt már annyira fontos, hogy mit játszom. Ráadásul egyre jobban ment a szinkron is.

Tudakoljuk, befolyásolja-e a szinkronszínész munkáját, hogy a kolléga jól játszik-e...

- A hanggal jobbá lehet tenni a figurát, de alapvetően igazodnunk kell az eredeti színész játékmódjához, beszédritmusához. A hanglejtéshez persze nem, hiszen más nyelvekben máshova kerülnek a hangsúlyok.

A szappanoperákat sem veti meg, hálás feladat, hiszen hosszú szériákra lehet számítani. Jelenleg is fut a Szulejmán, amiben Daye Hatum hangját adja, s aktuális munka az Isten áldjon, Esperanza! című argentin sorozat, amelyben egy kövér nőnek kölcsönzi a hangját.

- Úgy élvezem! - lelkesedik. - Ilyenkor az ember nem a saját hangszínét használja, kicsit mélyítek, kövéredek hangban...

A nézők tapasztalata szerint azonban gyakoribb, hogy olyan színészre osztják a szinkront, aki külsőre is hasonlít az eredeti sztárhoz. Elég csak felidézni Telly Savalas (Kojak) és Inke László alakját, vagy a Bud Spencer - Bujtor István párost.

- Valóban szempont ez is, hiszen a nézőben kiteljesíti az élményt, de manapság már a hang az elsődleges - reagál.

Azt a gyakorlatot, hogy a munka megkezdése előtt a szinkroncsapat közösen végignézi a filmet, már ő is csak hallomásból ismeri.

- Annyira felgyorsult a munka, hogy erről már jó ideje nem is álmodhatunk - mondja. - Megérkezünk a stúdióba, megkapjuk a szöveget, s pillanatok alatt bele kell bújni a figuránk bőrébe. Nem panaszként mondom, csak hogy érzékeltessem, mennyire élesben megy ez. Előfordult, hogy meg kellett kérnem a rendezőt, vegyük fel újra a film elejét. Időközben ugyanis kirajzolódott a karakter, s elégedetlen voltam, szerettem volna másként hangsúlyozni a szövegét. A rutin persze rengeteget segít, az ember hamar átlátja a helyzetet.

A szakma belső viszontagságairól elmeséli, megesett, hogy néhány hét éltéréssel kétszer is szinkronizálták ugyanazt a filmet, más és más megrendelő felkérésére. A színész ilyenkor csendben derül. Az is megesett a Star Trek sorozattal, hogy stúdióváltás miatt az utolsó tíz rész szinkronizálását elvették a csapatuktól. Azonban akkora nézői felháborodás tört ki, hogy visszakapták a feladatot...