Már 1945-ben eldőlt Magyarország politikai iránya

A szervezet két év alatt levéltári forrásokra és személyes visszaemlékezésekre támaszkodva számos publikációt tett közzé, több konferenciát tartott az 1945 utáni Magyarország történetéről. Vezetője, Ö. Kovács József ötéves kutatóprogramot dolgozott ki, az 1940-es évektől bekövetkezett struktúraváltoztató társadalomtörténeti események vizsgálatára helyezve a hangsúlyt. A radikális állami beavatkozások következtében megindult változások, az azokat átélő, elszenvedő emberekkel történtek vizsgálatában jelentőséget kap az összehasonlítást tudatosan alkalmazó kutatás, olvasható a honlapon.

A kutatócsoport tagja, illetve az egyik témacsoport vezetője Káli Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára igazgatóhelyettese.

A mikrotörténelem beépül az országos kutatásba. Káli Csaba a „pártelit és nómenklatúra” témacsoport vezetője
Fotó: Pezzetta Umberto

- Örömteli, hogy az említett megállapodásnak köszönhetően megindult egy széles alapokon nyugvó vidéktörténeti kutatás, amire még nem volt példa korábban - mondta Káli Csaba főlevéltáros, aki jelenleg az almunkacsoportok közül a pártelit és nomenklatúra vidéken elnevezésűben vesz részt vezetőként. - A vállalkozás két fő pillérre támaszkodik, egyfelől a vidéki kutatótörténészek bevonására és a vidéki közgyűjtemények, mindenekelőtt a levéltári források felhasználására. Korábban főleg Budapest központú volt a kutatás, aminek voltak hátulütői. A vidéki események szakszerű feltárása indokolta a munkacsoport létrehozását. A vezetője Ö. Kovács József, aki egyben egyetemi tanár is. Évtizedek óta foglalkozik a vidék történetével, ő foglalta először össze vaskos kötetben a kollektivizálás történetét Magyarországon, amely 2012-ben jelent meg. Kutatási tapasztalatai alapján inspirálta a szóban forgó szervezet létrejöttét, mivel érzékelte, hogy a források kihasználatlanok, a kollégák pedig egymástól elszigetelten foglalkoznak a korszakkal, így a konklúziók nem adódnak össze. Ezért kapott ernyőt a munka, aminek eredményeként a mikroszintű kutatások összeállhatnak nagyobb egységgé. Nagy előny, hogy ekképpen összehasonlításra is módot ad. Én kutatom Zala megye eseményeit, de most már kapcsolatban állhatok a többiekkel, a forrásokat, sőt a megállapításokat is össze tudjuk vetni.

A kuriózumszámba menő közös munkát kísérő némi átrendeződés után minden megyéből van résztvevő, s nemcsak történésszel, de néprajzossal, demográfussal, szociológussal, politológussal is gazdagodott a csapat. A fő cél az, hogy az 1945 utáni Magyarország változásai követhetők legyenek mind társadalom, gazdaság és politikatörténeti szempontból. Hogy öt év alatt meddig jutnak, azt még nem tudják, de minél többet szeretnének letenni az asztalra a szovjetizálás; iparosítás és kollektivizálás; elit- és tulajdonváltás; állami erőszak és társadalmi reakciók; egyéni és kollektív traumák; a vidéki ,,középosztály" utótörténetei ügyében. Szeretnék körbejárni a munkakultúra, demográfiai viselkedés és devianciák, erkölcs, hagyomány, egyházi társadalom, iskolai szocializáció, közegészségügy és tömegkommunikáció, a paraszti társadalom ön- és idegenképének változásai, a nómenklatúra társadalomtörténete, a „kisemberek" mindennapi stratégiáinak kutatása (ellenállás és alkalmazkodás, mobilitás, felhalmozás, második gazdaság) körülményeit is.

Látszik, nagy a merítés.

- Sokféle új forrás jött elő, illetve olyan dokumentumok kerültek a látókörbe, amelynek nem egyforma jelentőséget tulajdonítottak a kollégák - folytatta a beszámolót Káli Csaba. - Az eredményekből tavaly már tartottunk zárókonferenciát, ennek anyaga kötetbe is rendeződött, hamarosan megjelenik. A folytatásban a tágabb ötvenes évekkel foglalkozunk, egészen a hatvanas évek elején zárult kollektivizálásig.

Káli Csaba részkutatásai eredményének tanulmányát a Rubicon című szakfolyóirat tavaly novemberi számában adta közre. Ennek témájául a korszak közigazgatási átrendeződését választotta. Igazolási eljárások, B-listázások, az államvédelem bekapcsolódása, új kurzus kialakítása, új emberek, ejtőernyőzések szerepelnek a dolgozatában.

- Számítanak a szereplők visszaemlékezéseire?

- Fontos része a kutatásunknak, hiszen még itt élnek közöttünk.

- Könnyű rávenni őket arra, hogy megnyíljanak? Hiszen személyes életük kényes évtizedeiről van szó... Átérzik a történettudomány misszióját?

- Meglehetősen vegyes a fogadtatás, de szerencsére sok interjú készült már. Akad, aki könnyen beszél, de nyilván a kemény munkakörökben dolgozók elzárkóznak. Péter Gábor, az ÁVH vezetője 1993-ban halt meg, ő például sosem beszélt. Én is megkezdtem ezt a részmunkát, de még az elején tartok.

Az egyéni és kollektív ellenállást vizsgáló munkacsoport jut majd el az 1956-os forradalomig, de erős vonulat az egyházakkal szembeni állami álláspont vizsgálata, a pártiratok áttekintése. Káli Csaba jelezte, a forrásban nincsen hiány, sőt, az egyházi levéltárak bevonásával a bőség zavarával küzdhetnek.

- A munkánk jelentőségét az adja, hogy Magyarország eme korszakának összegző története a lehető legtöbb forrás és visszaemlékezés bevonásával lesz megírható, ami az objektivitást szolgálja.

A történész érdekességként említi, új kutatásai alapján bizonyos benne, már 1945-ben eldőlt Magyarország politikai iránya, az 1947-ig tartó időszak csak látszatdemokrácia volt.