Megismételhetetlen pillanatok - A nyári művésztelepen készült alkotások láthatóak a Galéria és Múzeum padlásán

Ezekkel a szavakkal jellemezte a nyár végén lezajlott, tíznapos muravidéki szimpóziumhoz kötődő tárlatot a kiállításnak helyet adó Galéria és Múzeum munkatársa, Baumgartner Dubravko. Az idei bronzöntő műhely kisplasztikái - egy gazdag és sokszínű állandó tárlat részeként, az elmúlt bő egy évtized során felhalmozott további bronzszobrokkal együtt - a lendvai vár padlásgalériájában tekinthetőek meg.

A lendvai Galéria és Múzeum 1973 óta rendezi meg a nemzetközi művésztelepét, bő egy évtizede azonban egészen új lehetőséget kínálnak a kortárs képzőművészek számára. Az intézmény 2005-ben szerezte be azt a saját, szállítható öntőkemencét, amely megalapozta a térségben egyedülinek számító bronzöntő műhely kialakítását. Azóta a bronzöntés iránt érdeklődő, közép-kelet-európai térségben élő és alkotó művészek egyik közkedvelt célpontja lett a szlovéniai városka.

Az idei művésztelepen hat szobrász vett részt, Mojca Smerdu, Király Ferenc és Jure Markota Szlovéniából, Lipovics János és Veres Gábor Magyarországról, míg Vladimir Gasparic-Gapa Horvátországból. Mindannyian más és más művészi elképzelések mentén, s helyenként egészen eltérő technikával dolgoztak.

A szobrokat Edita Filo művészettörténész mutatta be. A kép előterében Király Ferenc Kacérkodása
Fotó: Gyuricza Ferenc

- Az emberi alkotótevékenységek között már ősidőktől jelen van a szobrászat, azaz a térbeli formák és testek létrehozásának művészete - mondta a lendvai tárlatot bemutató Edita Filo művészettörténész.

- A legkülönfélébb, változatos technológiai megközelítéseket és megmunkálási módokat igénylő anyagok felhasználásával az egymást követő történelmi korszakok folyamán számtalan egyházi és világi szobrászati műalkotás jött létre, amelyek nélkül sem a művészet történetét, sem jelenlegi világunkat nem tudnánk elképzelni. Az ideák kifejezésének és a látvány megörökítésének vágya újra és újra arra ösztönözte a mindenkori művészeket, hogy szerfelett összetett eljárások útján olyan képzőművészeti alkotásokat hozzanak létre, amelyek vizuálisan, tapintható és térformáló tárgyként, illetve üzenethordozóként is hatnak embertársainkra.

Mojca Smerdu: Madár

A művészettörténész azt is kiemelte, hogy a bronzöntés a szobrászat egyik legbonyolultabb technikai folyamata, ám egyben a formaalkotás legmagasabb szintjét is képviseli. A lendvai művésztelep azért is páratlan, mert annak résztvevői elsősorban belső téri kisplasztikákat készítenek, a Galéria és Múzeum gyűjteménye pedig páratlan a maga nemében.

Edita Filo szerint a lendvai művésztelepen résztvevő alkotók a fent említett elképzelések mentén, de saját művészi vágyuk kiteljesedésére készítették szobraikat. Az alkotók egy része a saját kialakult formavilágában maradt - így a legtekintélyesebb szlovéniai szobrászok közé tartozó Mojca Smerdu a nála már bevett formaalkotó megoldásnak tekintett, egyenletesen egymásra helyezett gyűrűk és emeletek által létrehozott szerkezet révén készítette el Madár című kisplasztikáját, és a Kacérkodás című, költői erotikát árasztó művével a Munkácsy-díjas Király Ferenc is ragaszkodott egyik állandó ciklusához. A lendvai Király Ferenc a letisztult, elegáns vonalú, lírai szobrászat híve, műveiben a természet által alkotott jelenetek, növényi, állati, illetve emberi alakok jelennek meg, függetlenül attól, hogy éppen milyen anyaggal dolgozik.

Lipovics János úgyszintén az életműve egyik meghatározó ciklusával, a figurális motívumokkal ötvözött, mitológiai alakokat magába formáló edényszobrokkal kísérletezett tovább, s ezúttal egy Pegazus-alakkal illesztette össze hengeres edényét. A zalai kötődésű, de győri iparművész - aki egyben főiskolai docens is - emellett számottevő technológiai ismereteinek köszönhetően az öntőmesterekkel együtt a művésztelep egyik szakmai vezetője is volt.

Mentés másként - Veres Gábor egy laptopot is beépített művébe

A művésztanárként dolgozó Vladimir Gasparic-Gapa a letisztult, s egyszerű megjelenésű formák híve, akinek alkotói pályája két fő időszakra osztható. Eleinte expresszionista lószobrokat faragott fából, majd svéd feketegránitot kezdett megmunkálni, amiből anyagváltással a bronzhoz tért át. A lendvai művésztelepen készített Kifordított idő című műve egy korábbi kisebb gránitplasztikájának kétszeresre nagyított mása, amit lecsiszolás után meglepő módon kék színűre patinázott. Ezzel egyfajta átmenetet képezett a hagyományosabb, illetve a formabontó művészi tevékenységek között.

A klasszikus formatervező szobrászattal szemben a lendvai szimpózium során születtek kísérleti alkotások is, ami részben a bronzöntő műhely inspiráló közegének is betudható. A szobrászatot a Szombathelyi Művészeti Szakgimnáziumban tanító Veres Gábor az anyagok kölcsönhatóságával kísérletezve két szobrot is készített.

Figura című művéhez előbb viasszal borított be egy porcelán női alakot, majd ezt vonta be bronz-öntvénnyel, míg a Mentés másként című kisplasztikájához egy modern informatikai eszközt, laptopot is felhasznált. Az eredmény mindkét esetben egészen unikális lett, a bronzöntés során keletkezett magas, 1300 fokos hő olyan változásokat okozott az anyagokban, melyek egyszerivé és megismételhetetlenné tették az alkotásokat.

A fiatal szlovén szobrásznemzedék egyik legtehetségesebb tagja, Jure Markota szintén a pillanat művészetét tekinti irányadónak, de oly módon, hogy alkotói tevékenysége során gyakran egészen hétköznapi tárgyakból indul ki. A Nyomás címet kapott műve készítése során a művész két külön elemet öntött ki bronzból, majd ezeket szinte véletlenszerűen hegesztette össze.