Minden utca szobrot kap - Boa Endre Népi Iparművész az ötödik jeles magyart faragja az idén

2017. július 17., 08:30 szerző: Horváth-Balogh Attila
komment
CSÖRNYEFÖLD - Boa Endre fából faragott történelmi arcképcsarnokának újabb két darabja készült el. Van még pár fafaragó művész, aki hozzá hasonlóan szenvedélyesen teszi a dolgát, ám sajnos, nemzedékükkel valószínűleg kihal egy ősi szakma.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Tavaly kezdte el azt a nagyszabású munkát, melynek keretében a kaposhomoki utcák névadóinak szobrait faragja meg. Az alkotások természetesen kikerülnek a somogyi település közterületeire.

- Az előző évben a Kossuth Lajos és a Rákóczi Ferenc utcába készítettem el a névadó szobrát - idézte fel Boa Endre Népi Iparművész, fafaragó. - Idén Ady Endre és Széchenyi István alakját faragtam meg, még hátra van Petőfi Sándor. A település ugyanis öt utcával rendelkezik...


Boa Endre munkában, mögötte Széchenyi és Ady szobra 	Fotó: GSz

Boa Endre elárulta, kizárólag tölgyfából készíti szobrait, mert azok időjárásállók. Azt is hozzátette: egyre nehezebb beszerezni a jó minőségű alapanyagot.

- Ráadásul nem is olcsó, ez a szempont pedig a fafaragót nagyon precíz munkára ösztönzi, a veszteséget ugyanis a minimálisra kell mérsékelni - fejtette ki. - Néha elég nehéz a göcsörtöket megmunkálni, de az is a fa része, és általában olyan helyen van, hogy nem lehet kivágni és elhajítani. Így aztán addig kell dolgozni vele, amíg csak jó nem lesz.

A szakma másik gondja, hogy gyér az utánpótlás, kevés fiatal választja ezt a hivatást, hobbit, kinek mit jelent...

- Emlékszem, nem is olyan régen még 30-40-en is voltunk egy-egy nyári táborban, manapság pedig alig lézengünk páran - mondta. - Fiatalok pedig szinte egyáltalán nincsenek. Megváltozott a világ, egy-egy művésztelepen nagyítóval kell keresni az 50 év alattiakat. Valami elromlott, volt idő, amikor családostól mentünk az alkotótáborokba. Sajnos, ki kell mondani, ha a mi nemzedékünk elmegy, kihal egy hivatás.

A népi iparművész megjegyezte, ez azonban nem önmagában való jelenség, sőt. Hiszen a népi kultúra mindig is a paraszti létben gyökerezett, ez pedig mára szinte teljesen kiveszett, még a falvakból is. Régen, még a hetvenes években is minden háznál volt legalább egy tehén, ma pedig már tyúkot is csak kevesen tartanak.

Emlékszem, itt a szomszédban 1972-ben adták el az utolsó tehenet és az árából vették meg az első tévét. A müncheni olimpiát már azon nézték...

Horváth-Balogh Attila

2017. július 17., 08:30 szerző: Horváth-Balogh Attila

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...