Molnár Ibi második élete - tárlata az egerszegi hangversenyteremben látható

2017. július 17., 17:45 szerző: Magyar Hajnalka fotós: Pezzetta Umberto
komment
ZALAEGERSZEG - Lombokon átszűrődő napfény, tükröződő víz, párába vesző horizont - Molnár Ibi az akvarell lazúrosságával közvetíti számunkra a természet üde varázsát.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A Sárváron élő alkotó munkáiból a minap nyílt tárlat a Városi Hangversenyteremben, s július 29-ig még megtekinthető a kollekció.

- Nem olyan régen, 27 éve költöztem Sárvárra, akkor határoztam el, hogy festő leszek - mondja mosolyogva a nagyváradi születésű Molnár Ibi, aki a Bihar megyei Margittán élte élete első fejezetét. Mindössze 30 kilométerre a magyar határtól.

Molnár Ibi kedvenc vízimalma mellett a hangversenyteremben

- Egy nagy konfekciógyárban voltam ruhatervező. Tehetségkutatón fedezték fel a képességeimet, fiatal koromban nagy divat volt Romániában az ilyesmi. Ruhakollekciókat készítettem, amelyeket felvittek a fővárosba, s drukkolhattam, elnyeri-e majd a tervem a külföldi partnerek tetszését. Izgalmas feladat volt, de ennek ellenére egész életemben arra vágytam, hogy Magyarországra jöhessek. Boldog vagyok, hogy sikerült, azóta kaptam egy második életet...

Mint meséli, 1990-ben, alig hogy megszabadultak Ceausescutól, két fiával - 18, illetve 23 évesek voltak akkor - azonnal felkerekedett. Azóta már három unokája is született, a legnagyobb 17 éves. De miért éppen Sárvár?

Ha csak teheti, megörökíti a mulandó tárgyakat, pusztuló házakat, úgy érzi, evvel tesz valamit értük

- Amikor a fiaim még kicsik voltak, elhatároztuk, végigjárjuk a történelmi végvárakat. Évente jöttünk Magyarországra felfedezni a vidéket. Sárvárra is eljutottunk, őrzök is egy régi fotót, amin a két gyerek jön át a sárvári vár hídján... Senki nem mondhatja hát, hogy nem vagyunk igazi sárváriak - nevet a sors különös fordulatán. - Már akkor megtetszett a város, emlékeztetett Margittára, így itt horgonyoztunk le.

Mint mondja, egész életében rajzolt, festett, de korábban nem volt mód kibontakoztatni ezt a vénáját.

Színek, formák, fények játéka

- Sárváron egészen új életet kezdtem - folytatja. - Mindenkiben ott mocorog az érzés, hogy mire hivatott, az én bensőmet a festészet iránti vágy tölti ki. Boldoggá tesz, hogy végre evvel foglalkozhatom. Úgy érzem, a lelki békénk érdekében mindenkinek meg kellene keresnie azokat az értékeket, amelyek őt inspirálják, mozgatják.

Jónevű mesterektől tanulta a festészetet, de rengeteget képezte magát autodidakta módon is, az éjjeli szekrénye állandóan szakkönyvektől roskadozott. Kedvelt technikája az akvarell, természetelvű festőként evvel az eszközzel képes leginkább megragadni a színek, formák, fények játékát.

Sárvár, az új otthon állandó témaforrást jelent

- Nem kedvelem az izmusokat, de egy lexikonban azt írták rólam, hogy természetelvű festő vagyok... - kacag. - Szeretettel elfogadtam, hiszen tényleg ez a lényegem.

Lelkes hagyományőrző, fontos számára a múlt.

- Ha csak tehetem, megörökítem a mulandó tárgyakat, pusztuló házakat, úgy érzem, evvel teszek valamit értük. Sokat járok festeni a Székelységbe, szeretem az érzelmeket kifejező témákat. Énlaka házairól, s az elárasztott falu, Bözöd környékéről több képet is festettem. Ihlető vidék.

 

 

 

 

 

Magyar Hajnalka

2017. július 17., 17:45 szerző: Magyar Hajnalka fotós: Pezzetta Umberto

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...