2017.03.31. 19:03
Múltidéző - A Zalai Táncegyüttes jubileuma
Ezúttal az idén hatvanéves Zalai Táncegyüttes életéből válogattunk fotókat a Zalai Hírlap archívumából. Az alábbi cikk pedig, amelyből részletet közlünk, 1972-ben jelent meg a Táncművészeti Értesítőben.
"Szürke adatok felsorolásával kezdem: az együttes 1957-ben alakult ének-, zene- és tánckari összetételben. A megye pedagógusaira épülő gárda a távolabbi állomáshelyek miatt heti egy alkalommal tartotta összejövetelét. Ez az alkalomszerű ismerkedés a művészeti a művészeti ágakkal, adott alapot arra, hogy a későbbiekben kialakulhasson a rendszeres együttesi munka. Ez 1959 augusztusától indult. A közbeeső két évről homályos adataink vannak ahhoz, hogy részletesebb képet tudjunk alkotni erről az időszakról.
1959 júliusában a Népművelési Intézet megbízásából az a megtiszteltetés ért, hogy a háromhetes megyei néptáncoktatói tanfolyamot vezethettem itt a megyeszékhelyen, Zalaegerszegen. Ez a találkozás volt az első a zalaiakkal. Nagyon kedves és lelkes embereket ismertem meg. E tanfolyamhallgatókra építettem fel az együttes alapjait, hiszen a megye vezetése a három hét végeztével el sem engedett. Azóta két év megszakítással itt dolgozom. „Ubi bene, ibi patia". Megkezdődtek a heti háromszor háromórás megfeszítő próbák. Mérföldes léptekkel igyekeztünk bepótolni mindazt, amit akkor jónak láttunk.
Orsovszky István
1959. október 29. Megtartjuk első önálló bemutatónkat. A műsorban három folklór kompozíció és egy hattételes történelmi sorozat volt. Drámát táncoltunk akkor, amikor még jóízűen csárdásozni sem tudtunk. Az év decemberében a Népművelési Intézetben országos fórum előtt is bemutatkoztunk a sorozattal. E „mű" kritikáját jóval később Molnár István – amikor hozzá kerültem táncosként 1961-ben – így fogalmazta meg: „István, amit maga akkor csinált, ugye tudja, hogy az borzalmas volt?!" 1961-ben már tudtam. De 1959-ben az első hazai sikerek szárnyra kapták együttesünket, és valósággal gyártottuk az új műsorokat. Minden bemutatónkra sok-sok szakembert hívtunk meg és tőlük vártuk, hogy elnyerjük dicséretüket. Ez sokáig váratott magára. Ma is csodálkozom azon, hogy a sorozatos, de mindig jóindulatú kemény ostorozások alatt nem tört meg hitünk." (Részlet)
Orsovszky István
Táncművészeti Értesítő, 1972. 3. szám
(Forrás: Dokumentumok Zalaegerszeg történetéből, 1985.)
