Kultúra

2017.01.10. 16:47

Nem fizetek több hóhért! - A mindentlátó királylány a Griffben

A történetet Gimesi Dóra írta magyar népmese alapján, a rendezés Halasi Dániel munkája.

Magyar Hajnalka

A sztori klasszikus alapvetéssel indul, a hisztis királylány, Rézi (Fekete Ágnes), már 99 kérőjét lenyakaztatta, mert egyik sem tudott úgy elbújni előle, hogy meg ne látná 12 emeletes, világra néző tornyából. Márpedig aki erre nem képes, az nem méltó az ő kacsójára.

A királylány különleges képessége és makacssága révén már igencsak megcsappant a környéken a királyfi felhozatal, szülei kétségbeesetten nézik a fejek szapora hullását. Apja, Teszetosza Henrik (Varga Péter, mint vendég), végre bekeményít, s „nem fizetek több hóhért!” felkiáltással kijelenti, az első arra járó férfiféléhez hozzáadja a lányát. Végszóra felbukkan a kondás fia, Aladár (Kosznovszky Márton).

Az alkotói stáb

Rézit persze nem könnyű betörni, ragaszkodik a próbatételhez, Aladárnak is el kell bújnia. A fiú, Begónia királyné (B. Szolnok Ágnes) segítségével előbb a tenger fenekén rejtőzik el egy csigaházban, majd egy sas fészkében keres búvóhelyet. Mindhiába. Valami azonban mégis megmoccan Réziben, mert engedélyez egy harmadik próbát is. Ekkor a fiú nem bújik sehova, mindvégig ott kering a lány körül, mégis láthatatlan marad...

A darab üzenete akár filozofikusnak is tekinthető, elmélázhatunk azon, mit jelent az önismeret és a másikra való odafigyelés, mit vagyunk hajlandók meglátni önmagunkban és a másikban, s miért van az, hogy legtöbbször pont azt nem vesszük észre, ami ott van az orrunk előtt...

A jelképekkel ékesített tricikliken a királyi pár, a háttérben Rézi önfeledten játszadozik a lenyakazott királyfikat megidéző sisakokkal

Ezt a nem is túl egyszerű lélektani rejtvényt játszi könnyedséggel és frappáns humorral tárja elénk a darab. A szöveg eleve rengeteg színt és nyelvi leleményt dajkál („Gazdag a szókincsed, csoda, hogy ki nem rabolnak” - veti oda a király a hebegő Aladárnak), s a míves alapanyaghoz egyenrangú partnerként kapcsolódik a mozgás, a zene, a díszlet, s a mindezt egységbe foglaló rendezés.

A játéktér és a látvány a Blattner-díjas Grosschmied Erik tervei alapján kel életre. A stilizált palotadíszlet sok lépcsővel és nyíló, csukódó ablakkal, szem alakú motívumokkal kínál kitűnő, jól kiaknázott lehetőségeket. Ugyancsak jó ötlet, hogy a triciklin közlekedő szereplők fejét stílusosan kerékpáros sisak koronázza, egyszerre szolgálva a kosztümök kiteljesedését, s a történet mába illesztését.

Te teknősorrú lógörény... – "kedveskedik" Aladárnak Rézi

A fülbemászó zenét Monori András komponálta, a hangzás korszerű, az érzelmeket hordozó karakteres futamok pedig jellemrajznak sem utolsók. A mozgásnak kiemelt szerepet szántak az alkotók. Fosztó András „koreográfiája” nem csak dinamikával telíti a játékot, általa szituációk, lelki állapotok, folyamatok is megelevenednek. A két fiatal érzelmi közeledése, majd egymásra találása például több perces némajáték formájában tárul elénk. Láthatjuk, hogy egymás kerülgetéséből, az incselkedő civódásból miként fejlődik bizalom, majd valós kötődés.

A szereplők valamennyien helytállnak, a nagyváradi Fekete Ágnes, aki a kolozsvári egyetem elvégzése után idén szerződött a Griffhez, Réziként egycsapásra belopta magát a gyerekek szívébe.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!