Szabó Magda három regényének színpadi változatát is láthatta a Hevesi-színház közönsége

Olvasás közben érte a halál

2007. november 21., 04:29 szerző: nincs nev
Budapest, Zalaegerszeg (MTI, ZH) - Hétfő délután elhunyt Szabó Magda író. A Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-dí- jas alkotót kilencven éves korában, olvasás közben érte a halál. A hír a Hevesi-színházban is megrendülést váltott ki.

Egy ország köszöntötte 90. születésnapján, most pedig egy ország búcsúzik tőle - áll az Oktatási és Kulturális Minisztérium közleményében. Alig pár hete hagyta, hogy ünnepeljük őt a különleges napon, hogy együtt örvendezzünk vele mindannyian. 

Nézők a színházakban, olvasók a könyvtárakban, diákok az iskolákban, cívisek Debrecenben, taljánok Rómában és gallok Párizsban. Mind szerettük őt. Ronggyá olvastuk műveit, élveztük történeteit, örültünk az elismeréseinek. Óriásként távozott közülünk. Óriás volt tehetségben, óriás a kultúrában, óriás lélekben. És mi most mind egy kicsit kisebbek vagyunk nélküle. 

Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben. Tanulmányait szülővárosában végezte, itt szerezte latin-magyar-történelem szakos diplomáját, a Tisza István Tudományegyetemen. 1940-től Debrecenben és Hódmezővásárhelyen tanított, 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott. Költőként indult, de 1949-től nem publikálha-tott, állásából elbocsátották, 1958-ig nem jelenhetett meg könyve. Hőseinek belső világát, a lélek belső folyamatait, az emberi kapcsolatokat árnyaltan ábrázolta. 

A Régimódi történetben családja történetét írta meg, a kötet kordokumentumként, történelmi tablóként és városrajzként is hiteles. Számos ifjúsági művet és meseregényt is írt. Történelmi érdeklődése elsősorban a színpadi műfajokban öltött formát, műveit 42 nyelvre fordították le. Az író 1959-ben és 1972-ben József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat kapott, majd 2001-ben Corvin-lánc kitüntetésben részesült. 2003-ban elnyerte a Femina francia irodalmi díj külföldi regényt jutalmazó változatát Az ajtó című, franciául is megjelent regényéért, s elnyerte a Prima Primissima Díjat. 2007-ben, 90. születésnapján megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést, múlt szombaton pedig az alkotót Hazám Díjjal jutalmazták. Főbb regényei közé tartozik a Freskó (1958), a Mondják meg Zsófikának (1958), Az őz (1959), a Sziget-kék (1959), a Bárány Boldizsár (1959), a Disznótor (1960), a Születésnap (1962), a Pilátus (1963), A Danaida (1964), a Tündér Lala (1965), a Katalin utca (1969), az Abigél (1970), A szemlélők (1973), a Régimódi történet (1977), Az ajtó (1987), a Merszi, Möszjő (2000), a Für Elise (2002). Összegyűjtött hangjátékait 2006-ban adták ki, Békekötés címmel.

Lapunk több alkalommal közölt beszélgetést az írónővel, álljon most itt néhány idézet emlékeztetőül.

Az író elbújhat a világ elől, hogy nyugodtan dolgozhasson, de ha megért egy bizonyos kort, akkor kötelessége a kérdésekre is válaszolni, nem intézheti el egyetlen kézmozdulattal, ott a válasz valamelyik könyvemben, tessék megkeresni. (ZH 2003. december 24.)

A holtak mindig velem vannak. Tegnap is ők mentettek meg, a fejemre esett két videó. Tisztességes embernek ilyenkor kettéválik a feje, én meg ordítottam a kedves fiamnak, hogy szedje le rólam. Ezért ülök ilyen furcsán, annyira fáj a fejem. Megkezdődött a karácsonyi takarítás, és engem arra tanítottak, hogy Jézus minden sarokba benéz. Gyerekkoromban nem értettem, hogy ér rá a világot is megváltani, és nálunk is megnézni a sarkokat, de persze nem mertem megkérdezni. (ZH 2004. december 11.)

Nem lehet sem boldogságot, sem nyugalmat venni receptre. Egész életemben mindenkimet, aki hozzám tartozott, jobban tudtam szeretni önmagamnál. Ennyi a titok. Eza szeretet fegyvere. (ZH 2007. október 29.)

Szabó Magda három művét is megismerhette a közönség a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház előadásában. A Sziget-kék című mesejátékot, majd a Régimódi történetet, valamint Az ajtót. Utóbbi kettőt Bereményi Géza író-rendező állította színpadra, aki a híradásokból értesült Szabó Magda haláláról. Megismerkedésükre így emlékezik.

- Négy éve rendeztem Szabó Magda Régimódi történet című színdarabját. A művet meghúztam, hagytam is el jeleneteket. Lejött Zalaegerszegre a premierre, akkor találkoztunk személyesen először. Ha lehet mondani, összebarátkoztunk azonnal. Az előadást látva, helyeselt minden változtatást. Kihasználtam az alkalmat, s megkérdeztem tőle, el tudja-e képzelni, hogy Az ajtó című regényét színpadra adaptáljam az egerszegi színház számára. A darabot 2005-ben mutattuk be, az írónő már a főpróbát megnézte és itt is maradt. Nagyon tetszett neki az előadás, a bemutatón találkozott a zalaegerszegi közönséggel is. Onnantól kezdve még szorosabb barátságba kerültünk, többször meglátogattam őt Kerepesen, ahol élete utolsó éveit töltötte. Mindig meglepett szellemi frissessége, bár hallottam betegségéről, ami olykor visszavetette állapotát. Október 5-én, a 90. születésnapján lejött Szatmárnémetibe, ahol az ottani magyar társulattal ugyancsak Az ajtót rendeztem. Akkor találkoztunk utoljára. Nem hittem volna, hogy ilyen közel a vég, mert nagyon felvillanyozott és vidám volt, a premier után még sörözött is. Az előadást követő banketten szemben ültem vele. Nem mertem vizsgálni, méregetni, azt gondoltam, ha így nézek rá, úgy veszi majd, mintha az állapotát kutatnám a tekintetemmel. Amikor elbúcsúztunk, azt mondta nekem: Keveset néztél rám ma este... Ezt is észrevette, de mosolygott és jókedvű volt. Igazán örülök, hogy megismerhettem élete utolsó éveiben. Többek közt azért is szerettem őt mindig, mert az élete nyitott könyv volt ugyan, legtöbbször a saját sorsáról és családjáról írt, de ennek ellenére rólunk szólt, műveiben önmagunkra ismerhettünk. S ez ritka manapság. Szabó Magda méltán volt népszerű és nagyszerű írónő. Halála mindannyiunk számára nagy veszteség, de lélekben itt maradt velünk.

nincs nev

Facebook