Péntek Imre Emlékpróba című új kötetéről

Péntek Imre manapság leginkább irodalomszervező munkájáról ismerszik meg megye- és országszerte, hiszen az idén 20 éves kulturális folyóirat rengeteg feladatot ad a tehetségek felfedezésétől a minőségi kéziratok és szerzők felkutatásán át a testvérmúzsák kínálatának figyelemmel kíséréséig.

- Másfél éve mégis elhatároztam, hogy új versekkel jelentkezem - mondta beszélgetésünkkor kezében az Magyar Napló által megjelentetett követet forgatva. - Észrevettem, hogy ebben a szituációban, s ez alatt az életkoromat értem, a pályatársaim régi és új versekkel jelentkeznek. Számomra kihívás volt, hogy egy kötetre való újat tegyek az asztalra.

A kötet szervező erejét egyfelől a történelmi érdeklődés adta, másfelől pedig a köznapi dolgokra való rácsodálkozás.

Péntek Imre (balról) új kötetét dedikálja a budapesti Vörösmarty téren június 6-án. Fotó: Dr. Szigethy István

- Nagyon megérintett Zrínyi Miklós alakja, akinek még tavaly volt a halálának 350. évfordulója, ezért mi is készültünk különszámmal a Pannon Tükörben - avatott a műhelymunkába a költő. - Engem a halála évében zajlott Kanizsa ostroma ragadott meg, hiszen a sikertelenség annak ellenére következett be, hogy mindent beleadtak ebbe az ostromba. Azon az őszön halt meg. Tipikus magyar tehetségsorsnak érzem a történetét.

A történelmi témakörben találjuk az újraírt Deák-verset, amelyet még egy korábbi Deák-évfordulóra született drámajáték betétjeként ismertünk meg. Péntek Imre Mindszentynek is emléket állít az Isten fogja című versében. Ez a költemény akár ünnepélyeken mondható vers is lehet, hiszen a bíborosról csupán Nagy Gáspár írt lírai opuszt. A fejezetben végül gyerekkori képek sejlenek fel a határ menti kisvárosban töltött 50-es évekről.

- Az Időrétegek fejezet kedvencem, én szeretem a köznapi tárgyakat - folytatta a kötetbemutatást Péntek Imre. - Én speciel bele vagyok szeretve a nejlonszatyorba. Mondják, a zsebkendő az egyik vívmánya az emberiségnek, én a nejlont is annak tartom, tehát ódát írtam hozzá. Emlékművet állít a letűnt tárgyaknak.

Tudni kell, Péntek Imre a Kilencek indulása, azaz 1969 óta egyedi stílusú, ironikus, groteszk hangvételével szerzett nevet magának. A szóban forgó versek ebbe a vonulatba tartoznak, ahogy a kotyogó kávéfőzőhöz írt is.

- Szigorúan egyszemélyes kotyogóban főzöm ma is a kávét, előre beszereztem az alkatrészeket, hogy még évekig ne érjen kellemetlen meglepetés.

Az utolsó csokor pedig a Nyűgös vendég lelkébe pillant, az a lélek természetesen maga a szerző. Az elmenő barátok alakját is versbe álmodja, sajnos egyre többször kényszerül erre. A vidéki költők című versben persze őrá ismerhet az olvasó.

- Sírkert a semmibe cikluscímet választottam, jól látszik, folytatnom kell.

A feladat tehát adott, Péntek Imre hetven éve felett is hadra hívja lírai világlátását.