Piszkos alvilági játszmák - Johnny Deppet végre nem Jack Sparrow-klónként látjuk

Története attól érdekes, hogy évtizedekig az FBI informátora volt, kvázi a szövetségiek tétlenül nézték, ahogy Bulger büntetlenül gyilkol, droggal üzletel és válik a város urává. A gengszter ellen végül hajtóvadászat indult, saját társai is tanúskodtak ellene, de bő 15 év bujkálás után, csak 2011-ben sikerült elfogni, amikor Bulger már 81 éves volt. A bűnöző élete végéig börtönben ül.

A Fekete mise nem klasszikus értelemben vett gengszterfilm. Nem Bulger életrajzi drámája, amiben a felemelkedését és bukását látjuk. Scott Cooper filmje legalább annyira szól az FBI figyelmetlenségéről, mint az ír maffia terjeszkedéséről. A kapocs az, hogy mindkét oldalon hataloméhes emberek akarnak előrébb jutni.

A cselekmény ott veszi fel a fonalat, amikor John Connolly (Joel Edgerton) FBI ügynök megkörnyékezi először James öccsét, a későbbi állami szenátor Billy-t (Benedict Cumberbatch), majd magát a „nagy embert”. James (Johnny Depp) él a lehetőséggel és pont ott és úgy segít az FBI-nak, hogy békén hagyják, valamint a saját riválisait is eltűnteti a föld színéről.

Ez a felütés egyrészt remek ötletnek bizonyult, roppant egyedivé teszi Cooper művét. Egyszerre találkozunk benne a klasszikus gengszterfilmes elemekkel, úgymint a félelemkeltés, leszámolások, ugyanakkor az igazságszolgáltatás korruptságára és figyelmetlenségére is ráirányítja a figyelmet.

Másrészről ez a fajta kivitelezés hiba, ugyanis felszínessé teszi a cselekményt. Nem derül ki, miért akarja Connolly ennyire Bulgert informátornak, Billy karaktere kis túlzással teljesen funkciótlan, de a legjobb példa Whitey magánélete. A film első harmadában nagy hangsúlyt kap a család, a feleség, a gyerek, aztán érthető okokból háttérbe kell, hogy szoruljanak, de ehelyett teljesen eltűnnek, többet nem is hallunk felőlük. Cooper nem találta meg a jó kontrasztot, kicsit kötelező jellegűnek hatott ez a szál, amit gyorsan le akart zavarni. Ez a szétszórtság pedig körbelengi a filmet, de becsületére legyen mondva, hogy mindig visszatalál a helyes útra. A történet önmagában van annyira érdekes és összetett, hogy nézesse magát, annak is, aki ismeri Bulger sztoriját.

Johnny Deppet végre jó volt nem ugyanabban a Jack Sparrow-klón karakterben látni. Noha közel sem nyújt Oscar-esélyes teljesítményt, azért szépen helytállt. Joel Edgerton színészi fronton veri a mezőnyt, le a kalappal előtte még akkor is, ha az olyan sztároknak, mint Benedict Cumberbatch vagy Peter Sarsgaard nem jut elég idő a kibontakozásra.

A Fekete mise sosem lesz klasszikus, ahhoz túl szétszórt és felszínes, de kétségtelenül egy olyan történetet mesél el, amire felkapjuk a fejünket. Ezenfelül hiánypótló mű a gengszterfilmek közt, elvégre manapság nagyon kevés alkotás készül a műfajban, így elsősorban a zsáner rajongóinak ajánlott. A hibái ellenére is leköti az embert és megvan a stílusa ahhoz, hogy egy korrekt, kemény portrét kapjunk egy kultikus alvilági figuráról.