Kultúra

2017.04.07. 16:40

Pokoljárás - női szemmel

A szebb napokat is látott western műfaj, ha nem is halt ki, nem most éli virágkorát.

Péter Zsombor

Szép csendben azért rendre érkeznek színvonalas, de kevésbé ismert alkotások (Csontok és skalpok, A nyugat útján, A megváltás), amik friss vért pumpálnak a zsánerbe. Ezen filmek táborát erősíti a Brimstone (a cím kénkövet jelent).

A néma Liz (Dakota Fanning) a családjával él boldogan egy nevenincs kisvárosban. Egy nap új tiszteletes (Guy Pearce) érkezik a helyre, a nő ereiben pedig egyből megfagy a vér. Egyértelmű, hogy ismeri a férfit, csak az a kérdés, honnan. Liz veszélyben érzi magát és családját, ezért a férje apjához akar menekülni.

Martin Koolhoven műve több szempontból is autentikus. Westernt, ennyire női szemszögből még nem nagyon készítettek. Nemcsak azért, mert nő a főszereplő, hanem mert az ellenük elkövetett erőszak és elnyomás is nagy teret kap. Nem arról van szó, hogy ez egy feminista film, inkább csak rávilágít bizonyos dolgokra, egy olyan történetet elmesélve, amelyben bizony történnek durva esetek, főleg nőkkel. A Brimstone másik különlegessége a történetvezetés. Négy szegmensből áll, az első a fent említett szinopszis. Ez a leglassabban építkező rész, nem tudjuk, miért fél Liz a tiszteletestől. A következő két sztori visszaugrik az időben és megértjük, milyen kapcsolatban áll egymással a két fél és milyen megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie a főhősnek. A záró szegmens ismét a jelenben játszódik, amikor már tisztában vagyunk a következményekkel.

A velejéig romlott tiszteletes, azaz Guy Pearce a filmben

A cselekmény végig tartogat meglepetéseket, csavarokat, így, bár két és fél óra a film, nem fogunk unatkozni. Koolhoven műve nézeti magát, de nem könnyíti meg az élményt a rendező. Egyrészt kicsit sokat akart egyszerre, másfelől az erőszak mértéke miatt. A nőkkel szembeni bánásmód mellett előkerül a családon belüli bántalmazás, illetve annak szemléltetése, ki mit és meddig tűr el. Koolhoven emellé betett egy masszív valláskritikát, hiszen a tiszteletes vallási fanatikus. Egy olyan ember, aki sajátosan értelmezi a Biblia tanait és kvázi istenként tekint magára, aki kénye-kedve szerint büntet. Ha kell, ő is vezekel, de ezzel effektíve feloldja magát a bűnei alól. Bár emberként nézünk rá, jelenléte lehet szimbolikus is. Ő a manifesztálódott gonosz, aki a jót használja fel arra, hogy lemossa magáról beteges hajlamait. A Brimstone nem rest vizuálisan sokkolni. Ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre elvetemültebb az összkép, és szépen sorban dőlnek le a tabuk. Itt most nem arra célzok, hogy vér és gyilkosságok mindenütt, hanem a lelki próbatételre, ami elé a film állít. A zárás megadja a feloldozást, de ne legyenek illúzióink, nem fogunk jókat kacarászni utána.

Dakota Fanning most bebizonyította, hogy szuper színésznő, megkockáztatom: élete alakítását nyújtja. A show-t viszont Guy Pearce viszi, aki volt már negatív hős, de itt a filmtörténelem egyik legromlottabb alakját kelti életre - hibátlanul.

Koolhoven olykor összezavar és két szék közt a pad alá esik, mégsem tudok haragudni rá, mert a történet fajsúlyos, a rendezés precíz, látszik, hogy szívét, lelkét beleadta. A Brimstone egyedi film nem csak a western műfaján belül. Látásmódját, történetmesélését és szikárságát tekintve is kiemelkedik a középszerből. Aki valami átlagtól elütő, különleges élményre vágyik, tegyen vele próbát, de készüljön fel egy kénköves pokoljárásra.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!