Százkét évet élhetett meg Z. Soós István

- Z. Soós István igen művelt, a folyamatokat jól érzékelő, a magyar képzőművészetet jól ismerő alkotó, aki az előtte járó mesterek tevékenységének esszenciáját egyértelműen tudta beépíteni a saját művészetébe - fogalmazott Bereczky Loránd. - Olyan világot teremtett, melyben a különféle törekvések által ajánlott eszközöket a saját személyiségének megfelelően rendezte össze, így hozva létre komoly és releváns életművet.

Z. Soós István pályája kezdetétől szenvedéllyel és következetesen aknázta ki több irányú tehetségét. Rajzban, olaj, tempera és vízfestményben, falképekben egyaránt hatalmas életművet hozott létre. Formavilága magába olvasztotta a nemes értelemben vett naturalizmuson, a realizmuson, impresszionizmuson túljutva a szürrealista és absztrakt-nonfiguratív irányzatokat is anélkül, hogy a művészet méltóságát és a művészet ember iránti felelősségét szem elől tévesztette volna. Mindig az értelmes ember számára alkotott, még térformái szerkesztésében is alkotói felelősség nyilvánul meg.

- Arra, hogy milyen felfokozott érzékenységgel figyelte saját korának művészeti irányzatait, munkássága utolsó másfél évtizede a legkézzelfoghatóbb bizonyíték - vélekedett a Képzőművészetek Házát vezető Kőfalvi Csilla. - Ekkor teljesedett ki szürrealista látásmódja és kifejező eszköztára, a korszak fekete-fehér és színes rajzaiban, valamint mértani elemekből gondosan építkező térformákban. Fák göcsörtös ágaiból, fatörzsek héjazatából, elszáradt ágak csonkjaiból, gyökereiből meseszerű emberi és állati alakzatokat formált, mitikus alakokat éppúgy megjelenítve, mint kifejezve történeti tanulságokat és erkölcsi igazságokat. Stílusfejlődése szervesen ment végbe, minden kapkodás nélkül, divatoktól függetlenül.

Z. Soós István az 1960-as években érte el művészete legegyénibb stílusát, főként művészi rajzaiban, melyekben a színeket hallatlan érzékenységgel vonultatta föl, miközben olyan jelképi világot és kifejező formát teremtett, melynek révén joggal kér helyet magának az egyetemes művészettörténetben is.

Műveinek jelentős része nagyvonalú ajándékozás révén szülővárosára hagyományozódott. Éppen ezért működése, festői tevékenysége, műveinek méltó elismertetése Nagykanizsa értő közönségére vár.

 Z. Soós István 1900. augusztus 3-án született Nagykanizsán, s 1918- ban végleg Kaposvárra került. Az Iparmûvészeti Fôiskolán 1925-ben szerzett festômûvész-grafikus diplomát. Több itáliai és dalmáciai tanulmányúton vett részt. Nagykanizsa 1996-ban díszpolgárává választotta, s a következô évben festôi életmûve 1274 darabból álló kollekciójából válogatott reprezentatív alkotásait (726 festményt, illetve grafikát) szülôvárosának ajándékozta. 1999. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést vehette át. 2002. január 26-án hunyt el.