Ugorjon, aki jól érezte magát!

Persze a rendhagyó magyaróra elején még nem sejtik a gyerekek, mi sül ki a nagy jövés-menésből, s talán azt sem, hogy ők bizony sokat tanulnak a következő percekben, csak éppen olyan oldott hangulatban, hogy észre sem veszik, milyen sok tudást szippantanak magukba. Kezdünk, elül a halk moraj, a tanterem végében felnőttek figyelnek várakozón, a messziről jött tanító köszönti az osztályt, s rögtön fel is csigázza az érdeklődést: vajon mi lehet a kosarában? Megrázza, forgatja, a gyerekek találgatnak, aztán sorban előkerülnek az óra legfontosabb kellékei: a csokitojás, a pénztárca, a banán, a nyaklánc, a tulipán és a többiek.

Az elsősök szótagolják a szavakat, azután csak a magánhangzókat ejtik, s nem kell sok idő, míg egyikük rájön: az a közös jellemző, hogy mindegyikben van „á” betű. Interaktív szellemi torna következik, a tanító hol a hangszínével játszik, hol mimikával deríti jó kedvre az osztályt, közben egy pillanatra sem töri meg a lendületet, nem hagyja lankadni a figyelmet. Feladat feladatra épül, a jelentkezők majd´ kidőlnek a padból és sikerélmény a jutalma mindenkinek; inspiráló szavakat hallanak azok is, akik esetleg nem jól válaszolnak.

A zalaegerszegi Ady-iskolában járunk, Csájiné Knézics Anikó bemutató óráján. A hölgy tankönyvszerző és a budapesti Fazekas gyakorló általános iskola, gimnázium pedagógusa, aki nem először jár Zalaegerszegen. Kollégájával és szerzőtársával, Szilvásiné Turzó Ágnessel (ő a harmadikasokat látogatta meg) ezúttal is azért érkeztek, hogy módszereiket népszerűsítsék és tankönyvcsaládjukat bemutassák.

A program szervezőjétől, Tóth Ferenc tanügyigazgatási szakértőtől megtudjuk: tavaly nagyon jól sikerült a bemutató óra a Dózsa-iskolában, ezért vállalták el a szerzők, hogy másutt is ízelítőt kínálnak a fazekasos pedagógiai szellemiségből.
– A Fazekas a szakma csúcsa, a meghívott tanítónők ebben az intézményben tesztelték tankönyveiket. Országszerte egyébként mind többen ismerkednek meg e módszerekkel, ezúttal körülbelül 15 iskola képviselteti magát a bemutatón – így Tóth Ferenc.

– Minden közegben képes ráhangolódni a gyerekekre és mindig ennyi pozitív visszajelzést kap? – tudakoljuk Csájiné Knézics Anikótól.

– Sok drámapedagógiai eszközzel élek, s mindig megpróbálom szerepbe helyezni a gyerekeket, akiknek nagy szükségük van a sikerélményre. Igen, törekszem rá, hogy minden óra ennyire élményszerű legyen, hiszen azok a gyerekek, akik hozzászoknak e légkörhöz, és később nem ezt kapják, elveszítik lendületüket. Ami a kérdést illeti: kulcsfontosságú a pedagógus egyénisége, és bár nem tankönyvet tanítunk, ha jó a taneszköz is, akkor tudatos munkával bárhol el lehet érni hasonló sikert, legyen szó falusi vagy nagyvárosi iskoláról.

Kétségtelen, az Adyban mindkét célközönség tetszését elnyeri a bemutató: az óra után pedagógusok gratulálnak az előadónak, a gyerekek pedig...

– Ugorjon egy nagyot, aki jól érezte magát! – szól az osztályhoz a tanító, aki nem csak az agytekervényeket tornáztatta az órán, fizikai mozgásra is ösztökélte a gyerekeket. Válaszképpen egyszerre lendül ugrásra minden kis láb. 


Információk:
● A Fazekas-iskola pedagógusai a részképesség- fejlesztésre helyezik a hangsúlyt
● Úgy látják, a mai gyerekek sok képessége fejlettebb, mint 15 éve az akkori alsósoké, ám más területen visszaesés figyelhető meg
● Nehezebb például lekötni a figyelmet, ezért van szükség élményszerű órákra
● A gyerekek differenciáltan kapják a feladatokat, hiszen annak is kell a sikerélmény, aki valamilyen tanulási nehézséggel küzd