Inspiráló környezetben - A Zaláért Egyesület immár 27. alkalommal szervezte meg művésztáborát

Mindezt Drávecz-Egyed Enikő, a civil szervezet munkatársa mondta el lapunknak, hozzátéve, céljuk továbbra sem változott, egyrészt szeretnének a szimpózium résztvevőinek ideális körülményeket és inspiráló helyszínt biztosítani az alkotómunkához, s mellette az egyesület tulajdonát képező, már így is gazdag képzőművészeti gyűjteményt is tovább akarják gyarapítani.

- Ahogy korábban, ebben az évben is Romániából, Erdélyből érkezett a művészek többsége, de jött szlovén és horvát házaspár is, illetve vannak alkotók Ukrajnából, továbbá Svédországból - folytatta Drávecz-Egyed Enikő. - Többségük visszatérő vendég, ám mindig van lemorzsolódás, így igyekszünk minden évben új művészeket is meghívni. Most is köszönthetünk Kovács Ildikó személyében új résztvevőt, őt Zalakaros önkormányzata fogadta.

A Zalai Nemzetközi Művésztelepek egyik sajátossága ugyanis az, hogy a résztvevők nem egyetlen helyszínen, hanem kisebb csoportokra osztva - vagy adott esetben akár egyedül is -, több településen dolgoznak. Idén hét helyszín kapcsolódott be a programba, az említett Zalakaros mellett Hévíz, Tótszentmárton, Szepetnek, Szentgyörgyvölgy, Szilvágy és Zalabaksa. Utóbbin - ahol a résztvevők közös találkozóját tartották a minap - a marosvásárhelyi Koszti István Miklós alkot, őt közel három évtizedes, baráti kapcsolat fűzi Zalához.

Koszti István Miklós szinte már hazajáró vendégnek számít Zalában - Fotó: Gyuricza Ferenc

- Gyakorlatilag hazajárok ide, mivel számos településen vannak ismerőseim, és persze szobraim és képeim is - szögezi le rögtön. - Most a kép-alkotásra összpontosítok, vegyes technikával dolgozom, s azon belül is tusrajzok váltak dominánssá. Születnek nonfiguratív képeim, s konkrét alakokat ábrázoló műveim is, én ezt a sokszínűséget, a művészi szabadságot kedvelem.

Szilvágyra ez évben ketten érkeztek, ők szintén erdélyiek. Lendvai Zoltán Nagykárolyról jött, míg Visnyei Gábor Lugosról. Bár teljesen eltérő technikával dolgoznak - Gábor a grafikát az akrilt és az akvarellt kedveli, míg Zoltán a hagyományos olajfestéket részesíti leginkább előnyben -, mégis jól összeszokott párost alkotnak, többször dolgoztak már együtt.

Az olaj technikával dolgozó Lendvai Zoltán (balról) Nagybányáról, Visnyei Gábor Lugosról érkezett. Ez már az ötödik alkalom, hogy Szilvágyon töltenek két hetet - Fotó: Gyuricza Ferenc

- Voltunk már Szilvágyon, de más helyen is - utalt a Zalai Nemzetközi Művészteleppel való szoros kapcsolatukra Lendvai Zoltán. - 1995-ben jártunk először itt, ez pedig a tizenharmadik alkalom, amiből öt Szilvágyhoz köthető.

- Nagyon jó ezen a helyszínen dolgozni, hiszen mindenünk megvan ahhoz, hogy csak a munkánkra figyeljünk - folytatta Visnyei Gábor. - A környék is inspiráló, az imént készültem el egy vegyes technikájú képpel, amin az itteni templomot örökítettem meg. De voltunk a környező dombokon is, ahol régi, faboronás pincék sora áll, hamar megragadják az ember fantáziáját.

Lendvai Zoltán azt mondja, még ki sem kell lépniük az alkalmi műhelynek kialakított művelődési házból, hiszen az ablakon kinézve is csodálatos dolgok tárulnak szemük elé. Gyakorlatilag szinte mindent lefestettek vagy megrajzoltak már ezen öt év alatt, ami Szilvágy kapcsán megihleti a művészt.

- Határozott elképzelésekkel jöttem, tudtam, hogy mit akarok festeni, de ehhez képest is kaptam új inspirációkat - mutatta a már kész vagy még csak félkész állapotban lévő képeit a nagybányai művész. - A legutóbb azon a találkozón, amikor Zalabaksán jártunk. Így ez már a tizedik képem a két hét alatt.