Kultúra

2017.02.27. 19:49

Türelem, kitartás és bátorság, még akkor is, ha a dobos beesik a színpad mögé!

Zalai báli zenészekkel beszélgettünk munkájuk helyzetéről, szépségeiről, nehézségeiről

Mikó-Baráth György

Lehetünk kő kemény rockerek vagy rap, esetleg a diszkó zene hívei, hacsak nem éltük az életünk burokban, biztos, hogy találkoztunk a magyar lakodalmas, mulatós zene gyöngyszemeivel. Egy jó lagzinak, vagy egy átmúlatott bálnak köszönhetően szinte az egész ország kívülről fújja például a „Nád a házam teteje”, a „Minek a szőke énnékem” vagy éppen a „Ha majd nékem sok pénzem lesz” című nóták szövegét.

Mint minden műfajnak, a mulatósnak is vannak, voltak kiemelkedő alakjai, gondolhatunk itt az utóbbi időben nem éppen a zenei munkássága miatt címlapokra kerülő Lagzi Lajcsira, de ki kell emelni a Dupla KáVét, valamint leginkább a 3+2 együttest, kiknek a „Halvány Őszi Rózsa" című albuma a mai napig tartja a legtöbb eladott lemez magyarországi rekordját. Az utóbbi 5-10 évben a mulatós zenére több tévécsatorna is épült. Ennek, valamint néhány mecénásnak köszönhetően újabb előadók mutathatták meg tehetségüket országos szinten. Így lett ismert például Jolly és Suzy, vagy éppen a zalai Éder Gabee.

De sokkal kevesebb szó esett eddig azokról a „szürke eminenciásokról”, akiket nem emelt fel a média, mégis hétről-hétre különböző rendezvényeken szolgáltatják a talpalávalót. Felkerestünk három ezen a zenei vonalon tevékenykedő előadót, hogy beszélgessünk egyet a műfaj mai, zalai helyzetéről. Meg lehet élni ebből a műfajból, a mai fesztiválok-koncertek-diszkók háromszöge mellett, érdekli még a fiatalokat ez a báli vonal? Kérdéseinkre válaszolt Pungor Gábor, Boros Benjámin és Ambrus Tamás, művésznevén Tomee.

Minden zenésznek van egy fontos pont az életében, ami meghatározza, hogy erre a pályára lépjen. Így volt ez beszélgetőpartnereinknél is, bár mindnyájuknak máskor jött az a bizonyos szikra. - Gyerekkoromban kaptam egy harmonikát nagyapámtól, ez volt az első lépés. A családunkban a zene mindig is egy szeretett dolog volt. Az általános iskolában népdalénekes versenyekre jártam és meg is szerettem az éneklést. Konkrétan a fellépéseket viszont kb. 20 éves koromban kezdtem el, a legelső bulink egy lakodalom volt.

Gáborhoz hasonlóan, Beni is gyerekkorától zenélt, azonban a színpadra, csakúgy, mint Tomee, meglehetősen későn állt ki. Példájuk jól mutatja, hogy a szorgalom elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki sikeres báli zenésszé váljon.

- Egész kicsi koromban kezdtem a zenével foglalkozni, óvodás lehettem még, ám közönség elé 20 éves koromban álltam először. Én mindig saját magam képeztem, nem jártam zeneiskolába. Egyszerűen szerettem, és szeretek zenélni, nagyon sokszor előfordult az, hogy órákon át gyakoroltam és csak repült közben az idő. Tamás a következőképpen emlékezett vissza.

– Én is viszonylag későn álltam neki, hiszen sokan mondják, hogy már óvodás korban elkezdtek zenélni, míg én középiskolában elindultam egy karaoke versenyen, amit egy lánnyal közösen nyertünk meg, ez volt az első sikerélményem, ez adta az első lökést. Később vele párban is énekeltünk. Így kezdődött, de az elindulás sosem egyszerű. Próbáltam rutinos zenészekhez csapódni, hogy tanulni tudjak tőlük, valamint nem volt megfelelő felszerelésem sem.

A három zenész közül Tamás a legfiatalabb, hiszen a húszas évei végén jár, ám ő is lassan 10 éve van a pályán, míg ez a szám Gábornál és Beninél már több mint 20-ra tehető. Így egy kis nosztalgiára kértük őket, azaz, hogy milyen különbségeket látnak egy 10, 15 vagy éppen 20 évvel ezelőtt tartott bál és egy napjainkban lezajlott között?

- Hát a mostani bulik már meglehetősen „lágyabbak” – kezdte Gábor -, sokkal több ember járt régen, nagyon jól működő zenekarok voltak. Mi is nagyon sokat játszottunk, ennek is köszönhetem, hogy bejártam egész Magyarországot. Ez ma már persze nincs így, de a zene a véremben maradt, nem lehet kiölni belőlem. Beni és Tomee is kritikusabban fogalmazott.

– Mikor én báli zenekarba kerültem, mondhatni "könnyű" dolgunk volt, hiszen egymást érték a jobbnál jobb slágerek. Sorra jöttek elő a zenekarok, akik tényleg jó dalokat csináltak, a mai napig is játszunk közülük jónéhányat. Megváltoztak az értékrendek azóta, ezt mindenki látja. Akkoriban tényleg szórakozni jártak az emberek bálokba, táncolni és jól érezni magukat. Most ennek pont az ellenkezőjét látom, ezáltal nekünk, zenészeknek is sokkal nehezebb lett a munkánk.

Tomee szinte „zöldfülű a két nagyöreg mellett”, mégis több változást is átélt zenei pályáján az elmúlt 10 évben. - Ma már alig-alig vannak 4-5 tagú zenekarok, ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy spórolnak, a másik, hogy a megrendelők is megelégednek az egyedüli fellépőkkel, de közben azért elvárják, hogy minőségileg azt hallják, amit a tévéből ismernek.

Éppen ezért az sem titok, hogy egyedül nagyon nehéz teljesen élő zenét csinálni, hiszen nem lehet olyan minőséget nyújtani, mint ahol 5 ember, 5 különböző hangszeren játszik. A dalok is sokat változtak ebben a 10 évben, mert nagyon gyorsan jönnek az új slágerek, s nekünk ezeket kötelességünk megtanulni, hiszen a közönségért vagyunk!

Nem egyszerű a mulatós zenészek dolga, hiszen pár éve Magyarország szinte Európa egyik legnagyobb „fesztiválhatalma” lett, így nyaranta a fiatalok számára a diszkók mellett, újabbnál újabb szórakozási lehetőségek nyílnak. Ezek mellett igényli még a fiatalság a mulatós zenét? Gábor, Beni és Tomee is egyetértett abban, hogy mindezek ellenére nyitott a tini korosztály is a zenéjükre. Benjámin szerint ez annak is köszönhető, hogy nagyon széles zenei palettán tudnak mozogni egy fellépés során.

- A fiatalok között is megvan az a réteg, aki szereti a báli zenét, ami azért elég összetett repertoárt jelent, hiszen szinte bármilyen stílusból felcsendülhet egy-egy dal. A báli zenére szerintem mindig szükség van, az élőzenére meg különösen!

– Igen, én is egyetértek – folytatta Ambrus Tamás -, szerencsére van egy réteg, akik a diszkók mellett szívesen járnak el a mi bulijainkba is, abszolút jelen van a 16-18 éves korosztály is. Persze az éjszakai bulikban nem ők vannak többségben, ami helyénvaló is, de falunapokon rendszeresen megjelennek, szerencsére nagyon szép számban!

Egy zenésznek ahhoz, hogy sikeres legyen, kötelezően birtokolnia kell olyan képességeket, mint ritmusérzék, énektudás, kommunikációskészség, esetleg minél több hangszer ismerete. Ugyanakkor ennél több is kellhet ahhoz, hogy valaki hosszútávon is fenn tudjon maradni a bálok, falunapok világában, hiszen a rossz körülmények, vagy csak a közönség túlzott alkoholbevitele, mind-mind olyan kihívásokat hordozhatnak magukban, amelyekkel aligha kellett rendszeresen szembenéznie egy pop zenét játszó formációnak.

Mégis mik azok a legfőbb tulajdonságok, melyekkel rendelkeznie kell azoknak a fiataloknak, akik azon törik a fejüket, hogy minél nagyobb karriert fussanak be a mulatós zenészek rögös útján?

Egy jellemvonás volt, amit mindhárom zenész kiemelt, ez pedig a türelem! Gábor kiemelte azt is, hogy figyelni, követni kell a zenei stílusokat, mindig naprakésznek kell lenni a legújabb slágereket illetően.

Beni és Tomee üzent a feltörekvő tehetségeknek is. - Egy hosszú folyamat, sok idő, lemondás, és áldozat, mire valaki igazi báli zenésznek mondhatja magát. Vannak a fiatalok között,tehetségesek és ügyesek. Ahogy beindul a munka, utána válik el, hogy ki mit tud kihozni magából hosszútávon. Tomee több saját klippel is rendelkezik, amiknek nem titkolt célja az, hogy országos szinten is megismerjék a zalaegerszegi fiatal zenéjét. Tamás szerint is vannak ügyes próbálkozások, de megfelelő alázat nélkül, ebben a műfajban nem lehet sikert elérni.

– Vannak ügyes próbálkozások, engem is megkerestek már páran. Nehéz megoldani azt, hogy valaki elismert legyen, hiszen sok esetben nem is tudnak hol megnyilvánulni az új előadók. Aztán az is előfordul, hogy már az első fellépések után is pénzt kérne a zenész, ez pedig érthető, hogy nem egy járható út. Magasak a követelmények is, hiszen a hibátlan felszerelést, hangzást, színpadképet elvárja a közönség. Valamint hiába nagyon jó valaki, ha ezt nem tudja átadni kifelé a közönségnek.

Tartja a mondás, minden jó, ha a vége jó. Riportunk zárására így mi is egy vidám kérdést tartogattunk. Arra kértük a három zalai muzsikust, hogy meséljék el legszebb, legviccesebb történetüket, amit eddig átéltek zenei pályájuk során. A válaszadást rangidősként Gábor kezdte. - Én ma már nem vagyok oda a mostani sztárvendégekért, mert az esetek nyolcvan százalékában teljesen playback előadást adnak, ami engem felháborít. De nem volt ez mindig így...

Számomra a legnagyobb élményt az nyújtotta, amikor együtt énekelhettem Deák Bill Gyulával, Pataki Attilával és Kozmix Lalával. Beni és Tamás legnagyobb élménye mellett megosztott velünk egy-egy olyan történetet is, ami szintén csak báli zenészekkel történhet meg. - Nagyon sok vicces történet volt az évek során. Előfordult hogy egy szám közben beesett a dobosunk a színpad mögé székestül Számomra a legszebb és legjobb, ha látom és érzem, hogy jó a hangulat és mindenki elégedett.

– Ismét egyet kell, hogy értsek Benivel. Sok olyan rendezvényen voltam már, hogy régi barátokat hozott össze a zeném, ezt nagyon jó érzés látni. De az is legalább ennyire jó érzés, ha egy új helyen azt tapasztalom, hogy nagyon tetszik nekik a produkcióm. A vicces történetem a szakma „veszélyeire” is rámutat. Egy rendezvény helyszínére érkeztem meg, még alig, hogy körülnéztem, mikor az egyik vendég rám szólt, hogy pakoljam le az asztalát

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!