Zalaegerszegről Malagába - Müller Imre kiállítása

Balaicz Zoltán polgármester köszöntőjében kiemelte, a művész családja köztiszteletnek örvend e tájon, az erdőmérnök édesapa alpolgármesterként is dolgozott a városért, s mindig a közélet aktív részesei voltak.

Balaicz Zoltán, Szabolcs Péter, Müller Imre, Fekete György és a hangversenyterem képviseletében Majer Piroska
Fotó: Katona Tibor

Fekete Györgyöt, a Magyar Művészeti Akadémia elnökét ugyancsak régi kötelék fűzi a családhoz. Most azonban a kiállító festői törekvései adták mondandója gerincét, elemezve a folyamatot, ami a finom ötvösmunkáktól a nagyméretű festmények felé mutat.

Maga az alkotó, Müller Imre ugyancsak szólt egerszegi kötődéseiről, köztük arról a szoros kapocsról, ami Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművészhez fűzi, hiszen fél gyermekkorát az ő műtermében töltötte. A tárlat megnyitására is őt kérte fel, amit a szobrász saját hitvallását idézve tett meg: A művész nem állhat sem egy ideológia, sem egy mecénás szolgálatában, hacsak az a mecénás nem az egész emberiség maga. A műalkotás pedig akkor a legnagyobb, ha szabadon, belső indíttatásból jött létre, ha hangos szóval hirdeti, amit mások még halkan sem mernek kimondani. A művésznek hinnie kell abban, hogy amint enged a divat lazításának, az érdekek kísértésének, a hatalmasok ígéret-varázsának, máris lemondott tettei igaz voltáról...

A programot Horváth Tibor és tanítványai gitárzenéje színesítette.