A tanár házaspár mindkét tagja magas szakmai elismerést vehetett át

Pálovicsné Tusnády Katalin, az ország egyik legeredményesebb gimnáziumának a tantestületében a matematika-informatika munkaközösség vezetője Ericsson-díjat kapott. Hozzáteszi, kollégái közül előtte már többen elnyerték az elismerést, egyebek közt például Pálovics Róbert, a férje, egyben kollégája. Az 1999-ben alapított kitüntetést matematika- és fizikatanárok kapják a tehetséggondozásért. (A javaslatokról a Bolyai János Matematikai Társulat és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Ericsson-díjbizottsága ajánlása alapján a MATFUND Középiskolai Matematikai és Fizikai Alapítvány dönt.) A díjat a svéd nagykövet jelenlétében adták át.

- Anyukám matematikatanár, édesapám matematikus volt, az inspiráció adottnak mutatkozott otthon, noha eredetileg biológia-kémia szakra készültem - mondta a Budapestről származó tanárnő, aki az egyetemen találkozott a zalai Pálovics Róberttel, így lett maga is zalaivá. (Több mint 30 éve tanítanak.) Katalin 1997-ben részt vett a nyolcosztályos gimnáziumi képzés kidolgozásában. Izgalmas időszakként élte meg, hiszen nem volt előzménye a képzésnek, a gyakorlatot menet közben kellett kimunkálni. Azóta osztályfőnökként, matematika szakkör vezetőként számos diákja jegyezte el magát magas szinten a matematikával.

Pálovicsné Tusnády Katalin és Pálovics Róbert a Zrínyi-gimnázium udvarán Fotó: Katona Tibor

Pálovics Róbert munkáját idén Graphisoft díjjal ismerték el. (A Graphisoft Alapítvány a magyar matematika oktatásáért kifejtett tevékenységért adja a díjat. Célja, hogy elismerje azok munkáját, akik a tehetséggondozásban és a különböző országos versenyekre való felkészítésben a legsikeresebbek.) Idén a díjazott tanárok közt három zalait is találhatunk.

- Az én családomban nem volt tanár. Ide, a Zrínyi-gimnáziumba jártam, ahol Németh László tanított, az ő példája nagyon megragadott - idézte a pályaválasztási motivációt Pálovics Róbert, hozzátéve, az egyetemen elsősorban a szaktantárgyra helyezték a hangsúlyt, nem a pedagógiai módszertanra. Mindketten egyetértenek, a tanári pályára kicsit születni kell.

- Cél, hogy a diákok érdeklődését felkeltsük, s megérezzék a nehéz feladatok jó megoldásának sikerélményét - mondták mindketten, amikor a tanári műhelytitkok után kutattam. - A kellő időben adagolt kellő nehézségű feladat inspirál, örömet okoz, további munkára sarkall, így a diák nem is érzi kellemetlenségnek a tanulást. Persze a képesség feltétele az elmélyültebb, több időráfordítást igénylő elhivatottságnak.

- Minden plusz sikernek örülünk, meg is dolgozunk érte, de nem csak a versenyeredmények lebegnek a szemünk előtt, hiszen azokra a diákokra is figyelünk, akik nem a fizikára vagy matematikára teszik fel az életüket, csak kedvelik ezeket a tudományágakat - folytatta Pálovics Róbert. - Mindig nagyobb csoport indul neki a plusz tanulásnak, mi pedig figyeljük, kiben van további lehetőség.

A házaspárnak két felnőtt fia van, mindketten egyetemi PhD-n dolgoznak, s talán senki nem csodálkozik azon, hogy a matematika és a fizika különböző területein tanultak, dolgoznak. (Fizikusi és villamosmérnöki pályára léptek.)

- Nem erőltettük ezt az irányt, maguktól találtak rá - mondták a szülők. Akiknek a szakmai munkán túl az azonos munkahely adta kihívásokra is gondolniuk kellett.

Horváth Attila igazgatótól megtudtuk, a Zrínyi-gimnázium a minisztérium pályázatának köszönhetően 5 éven át minősített tehetségműhelyként dolgozik tovább 8 budapesti és 30 vidéki társával, köztük a kanizsai Battyhány-gimnáziummal együtt.

(A kitüntetett keszthelyi Fonyó Lajost és a nagykanizsai Erdősné Németh Ágnest valamint Piriti Jánost későbbi számunkban mutatjuk be.)