2015.11.17. 17:29
A családi Csepel csodálatos feltámadása
Zalaegerszeg – Pajták mélyén pusztulásra váró vasparipák megmentőjüket tisztelhetik Bucsics Tiborban. Az ötvennyolc éves gépszerelő életre keltett kétkerekű veteránjaival több díjat is elnyert már motoros találkozókon.
Négyéves volt, amikor édesapja 1961-ben megvásárolta az 1954-ben gyártott Csepel 125-ös motorkerékpárt, ami aztán évtizedekig szolgálta a családot. „Nyugdíjazása” után a hűséges jószág néhány alkatrésze házilag épített kerti traktorban, csettegőben dolgozott tovább. Talán sose támad fel, ha Bucsics Tibor nem vetődik el Pacsára, ahol ismerősének segített költözni és ráfeledkezett a fészerben, a farakás alatt rozsdásodó Pannónia 250 TLF motorkerékpárra.
– Mindenhol rozsda ette még az alumínium alkatrészeket is, de lényegében egyben volt. Ott akarták hagyni, én meg elkértem – idézte fel a 2002-ben történteket.
Az 1959-ben gyártott Pannónia felújítása nagyon apró lépésekkel indult meg. Teljes szétbontás, felújítás, összeszerelés, festés után tavalyelőtt készült el vele. Tulajdonképpen ennek a munkának volt a következménye, hogy ma már négy felújított veterán motorkerékpárt mondhat magáénak. Elhatározta, hogy helyreállítja a családi Csepelt is, amin 1974-ben ő is megszerezte a motorkerékpáros vezetői engedélyét és azt a nyarat annak a nyergében töltötte.
Egykor és most: a fekete-fehér felvételen a motoron gyerekként ül Bucsics Judit, Bucsics László és Bucsics Tibor (balról jobbra) A képet közel ötven év elteltével megismételték, miután Bucsics Tibor felújította a Csepel 125-öst
Fotó: Arany Gábor, archív
– Jártam a megyét, kerestem az alkatrészeket hozzá, Türjén mondták, hogy az egyik portán van valami öreg motor. Jawa 350-es volt, az ólban állt, borzasztó állapotban. A benzintartálya pókhálószerűvé korrodált, de sikerült azt is kijavítani – simít végig közben az ezüstösen csillogó tankon. – Eredeti rajta a nyereg, a láncburkolat, a lemezek – mutatja.
Az istálló következő darabja már az unokabátyjától került hozzá, a pusztán a vázból és néhány alkatrészből helyreállított Pannónia P 10-essel ma már rendszeresen túrázik, az idei augusztusi Zala menti veterántalálkozón pedig kategóriájában nyert is.
Tavalyelőtt a Pannónia TLF második helyezést szerzett, az elmúlt évben pedig a Csepel 125 volt a kategóriája győztese és kiérdemelte a legidősebb motornak járó elismerést. Az akkori időkben korszerűnek számító megoldásként elöl-hátul teleszkópos, szürke tankos Csepel 125 motor 1954-ben gördült ki a gyárból. A nyolcad literből felszabaduló 4,5 lóerő hangja a fecskefarkú kipufogón keresztül dübörög a szabadba, maga mögött hagyva az 1:25-ös keverék jellegzetes illatát. Kezdetben egyszemélyesnek gyártották, de az igények miatt hamarosan az utasnak is jutott már rajta hely. A lábkapcsolású háromfokozatú váltóval a Csepel 125-ös tempója egészen 70-75 km/óráig volt fokozható.
