Lóerő

2016.11.03. 21:00

A keletnémetek hintalova - Komfortos ülések, formás karosszéria, tágas beltér, lágy rugózás

Nagykanizsa-Korpavár - Nemrég még rengeteg kétütemű Wartburg járt az utakon, a magyar ember csukott szemmel felismerte a márka jellegzetes motorhangját. A piacozó kiskanizsai kertészek körében különösen a kombi változat volt népszerű, mert zöldséges rekeszek garmadát volt képes elnyelni. Meg még egy fél disznót...

Horváth-Balogh Attila

Ugyanis akkora beltérrel rendelkezett, hogy abban még talán egy kispolski is elfért volna. A legendás típus 1000-es szériájának egy példányát újította fel a veteránautós Horváth Tamás.

- A Wartburg születésének megértéséhez a második világháború végéig kell visszamennünk - bocsátotta előre Horváth Tamás. - Eisenachban eredetileg BMW típusok készültek, majd 1945-ben az orosz csapatok elfoglalták az üzemet, Autowelo néven új nevet választottak, és folytatták a BMW 321-es modell gyártását. A bajorok azonban a müncheni központban kifogásolták, hogy a keleti országrészben maradt üzem BMW-ket állít elő, erre az oroszok BMW helyett és Eisenach után EMW-re módosították a márkanevet, s az embléma kék színét pirosra cserélték. Az elmérgesedett viszony csak 1950-ben rendeződött, amikor a keleti gyáregység a kétütemű DKW F9 típusra állt rá IFA F9 néven, majd 1956-ban legördült a gyártósorról az első Wartburg, a 311-es.

Ez 1965-ig készült. 1962-ben a motort 900-ról 1000 köbcentisre cserélték, ami a 37 helyett 45 lóerőt tudott. A legnagyobb újdonságnak azonban az addigi termoszifon-rendszerű, a hideg és a meleg víz fajsúlykülönbségén alapuló hűtés szivattyúsra történő átépítése számított, aminek köszönhetően a hűtővíz ritkábban forrt fel. A típusjelzés körül ekkor némi zavar volt tapasztalható, a motort 312-esként jelölték meg, ám egy darabig Wartburg 1000 néven forgalmazták. 1965-re elkészült egy új, tekercsrugós, lágyabb futómű, de ekkorra még az új karosszéria nem jelent meg. 1966-ban került piacra a kocka Wartburg, először 1000-es, majd 353-as típusjelzéssel. Az autón ezután már csak kisebb fejlesztések következtek. A kétütemű Wartburg 353-ast egészen 1990-ig gyártották. A gyárat végül az Opel vásárolta meg. Az én autóm, amit most újítottam fel ebből az évjáratból, 1969-ből való. Sok munka volt vele, de megérte.

Tamás elmondta: az autó éveken át egy pajtában állt - ez volt a helyzet egyébként minden korábbi autójával is, melyek felújításáról már többször beszámoltunk. Ám - mint azt elárulta - veteránautósként kifejezetten az ilyen, zárt helyen pihenő példányokra vadászik, mert ezek a legtöbb esetben megkíméltek és az időjárási viszontagságok sem tettek kárt bennük.

Ennek a Wartburgnak is csak a padlólemeze rozsdásodott egy darabon, ahol érintkezett a pajta talajával. Ezzel együtt természetesen szét kellett bontani a kocsit apró darabokra, és az alkatrészeket módszeresen letisztítani, felújítani. Ennek megfelelően új festést kapott a karosszéria, s felfrissítették a kárpitot, a Wartburgtól kevésbé megszokott, csíkműszerrel ellátott műszerfalat, illetve a kétütemű, háromhengeres, 4 előre és egy hátrameneti fokozattal rendelkező, immár vízszivattyús motort is.

- Motorikusan is jó gép ez, könnyedén viszi az óránkénti 100 kilométeres sebességet - tette hozzá. - Fékjei dobfékek mind a négy keréken, de ez elég is, megfogják az autót. Ülései kényelmesek, már-már fotelszerűek, s a komfortérzetet tovább fokozza a lágyra hangolt lengéscsillapító. Ez a bólogató puhaság csak éles kanyarban, vagy gyors tempónál kellemetlen kicsit - jegyezte meg Horváth Tamás.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!