Lóerő

2017.08.03. 16:15

Ennek a gépnek lelke van: A Jawa 559-es motor ma már az unokát szolgálja

NAGYKANIZSA A dupla kipufogós, krómozott tankkal rendelkező JAWA 559 új korában megdobogtatta a férfiszíveket. Sőt, ez ma sincs másképp. Tapasztalja ezt Bellák Tibor harmonikás, aki nagypapája ötvenéves motorkerékpárját hajtja.

Benedek Bálint

- Anyai nagyapám, Molnár József 1967 tavaszán a gyártószalagról vásárolta meg a bordó csodát, mely onnantól kezdve a garázs éke lett - mesélte Bellák Tibor. - A motor bejáratását a támasztón, álló helyzetben az udvaron végezte. Bízott a csehszlovák gyár precizitásában, hogy a gép az aszfalton is megállja a helyét.

Bellák Tibor és ötvenéves barátja. A JAWA 559-es motort nagypapájától örökölte Fotó: Szakony Attila

Így is lett, onnantól kezdve a papa mindennap hajtotta, nem számított milyen időjárás uralkodott odakint. A JAWA hóban és sárban éppúgy hűségesen szolgálta a gazdáját, mint a rekkenő hőségben.

Fotó: Szakony Attila

- Ha egy gépnek lehet lelke, akkor ennek a motornak mindenképpen van, soha nem hagyta cserben a gazdáját - folytatta. - Mondjuk ennek oka érthető, hisz bármilyen későn ért haza a nagypapa azonnal alaposan lecsutakolta. Húzott a kútból vizet és aprólékosan megtisztította, még a kerekeket is leszerelte, hogy a sárvédő belső részéről is lemossa a felverődést. Majd gondosan letakarta. Különösen figyelt a részletekre, például menet közben a teleszkópból csöpögő olaj beszennyezte a felni aranyozott részét, még arra is képes volt, hogy út közben félreálljon és letörölgesse a járgányt.

Fotó: Szakony Attila

Bellák Tibor már gyerekként rajongott a kétkerekűekért, és büszke volt, hogy a nagypapa az udvarban megtanította motorozni. A féltve őrzött JAWA nyergében gyűjtött tapasztalatok segítségével pedig a jogosítvány megszerzése könnyedén ment.

- A papa 2013-ban sajnos elhunyt, de előtte nekem adta kedvencét - mesélte az unoka. - A nagy becsben tartott járgányhoz annyi emlék kötődött, hogy két évig nem tudtam ráülni sem. Viszont később úgy éreztem nem hanyagolhatom el. Állásában csak romlott volna az állapota, így néhány barátommal darabjaira szedtük. Bármilyen hihetetlen 136 ezer kilométert tett meg a 250 köbcentiméteres kétütemű motor egy dugattyúval, úgy, hogy az nem volt megfúrva. Egy teljes generált kapott a blokk, amelyik alkatrész elhasználódott, kicseréltük. Amit a világhálón nem lehetett beszerezni, abból utángyártottat használtunk. Olyannyira gyári állapotban maradt, hogy csak egy védő lakkréteget kapott a fényezése. Még a sérüléseket sem javítottuk ki, úgy konzerváltuk, ahogy a papa meghagyta. A keréken a sárga csavartakarók sok kortársáról hiányoznak, ám ezen megtalálhatók, ahogy az ülés alatti gumitámasztók is.

Fotó: Szakony Attila

Tibor büszke az idén ötvenéves mindössze 14 lóerős 130 kilogrammos járgányára, melynek eszmei értéke felbecsülhetetlen.

- Ha megyek vele olyan mintha a nagypapa ott ülne mögöttem, szinte hallom a féltő szavait - mosolyodott el a tulajdonos. - Épp a műszaki vizsga után egy nyirkos, októberi napon vittem haza a motort a menyasszonyommal a hátsó ülésen. Egy lejtős, kanyargós részen a hátsó fék hirtelen beragadt, a motor keresztbe vágódott, ellenkormányoztam, s nem borultunk el. Abban a pillanatban biztos a papa is segített.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!