Lóerő

2016.05.12. 14:59

Különleges érzés vezetni egy régi, ritkaságszámba menő autót

Zalaegerszeg - A hatvanas évekbe repülhetünk vissza gondolatban, ha beleülünk a vanília színű, bőrkárpitos, mélybordó 1963-as ponyvatetős Lancia Flavia Vignale Convertibile kabrióba.

Korosa Titanilla

A zalaegerszegi, de gutorföldi gyökerekkel bíró Szolnoki István még a ’80-as évek végén települt ki Ausztriába, ahol egy Fiat szervizben dolgozott karosszérialakatosként. Itt döntött úgy, egy Fiat Spider helyrepofozása után, hogy magának is szeretne egy kabriót. Akkoriban akadt rá a Lanciára Svájcban egy szerviz hátsó udvarában, meglehetősen rossz állapotban.

– Véletlenül találtam rá az autóra – mondta –, megnéztem többször is, aztán megegyeztünk a tulajjal. Vittem érte 12 üveg szovjet pezsgőt. A motor, váltó rendben volt, a karosszériát kellett teljesen cserélni. A ’90-es évek közepén hoztam haza, közben Németországban kezdtem dolgozni, akkoriban sikerült teljesen felújítani. Sokat dolgoztam rajta én is, de a fényezést, a kárpitosmunkát, összeszerelést, a tetőt és a műszaki vizsgáztatást is egy solti cég vállalta. Ha hétágra süt a nap, előveszem egy-egy örömautózásra, de eljárunk vele veterán autóstalálkozókra is, hiszen oldtimer minősítéssel is rendelkezik. Amerre megyünk mindenhol nagy sikere van, különlegesnek számít, az országban csak egy van belőle, úgy tudom Budapesten van még egy kupé változata. Persze, büszkeséggel tölt el, hogy rendelkezem egy ilyen autóval, őrzi a kezem munkáját, de nagyon féltem is a forgalomban. Az autó műszaki adatairól és történetéről is beszélt a tulajdonos.

– Az olasz Lancia látványos autói közül az egyik a Flavia modell – mondta, miközben megmutatta az autót és a csácsi utcákon tettünk is néhány kört. – A jármű elsőkerékhajtású, négy tárcsafékkel, 2-2 üléses, nyitott, kétajtós. Ez a legritkább modell, 1962 és 1967 között 1601 darabot gyártottak belőle. Egy korábbi sorozatú limuzin alapvonalaiból indult ki a tervező. Az autót kerek fényszórókkal és hátsó lámpákkal szerelték fel. Eleinte 1,5 literes, négyhengeres boxermotorral gyártották, 90 lóerős és 170 km/órát is lehet menni vele. Az eredeti színe zöld volt, de az átalakítás során a gyártó egy későbbi korszakából a mélybordó metált választottuk és hozzá a vanília színű bőrkárpitot. Az átalakítás során a belső rész igényelt több munkát, az üléseknek csak a vázát hagyták meg, teljesen fel kellett újítani a műszerfalat, pótolni a dekorpanelt, a díszléceket, de a tetővászon is új. A hiányzó alkatrészek nagyrészét külföldről sikerült beszerezni, legnehezebben a szélvédőt, amit többedszeri nekifutásra egy brit üvegescég gyártott le.

Ahogy a tulajdonos elmondta: a pedálokkal nem nehéz bánni, de a hosszú váltókarral időbe telik megbarátkozni. A próbakör során az is kiderült, a kabrióban nem  kavarog nagyon a szél, de hosszabb utakhoz elengedhetetlen a kalap, hölgyeknek a kendő és a napszemüveg.

Szolnoki István garázsában 1981-es Fiat X1/9 Bertone és egy 1300-as Polski Fiat is felújításra vár, mint mondja, ez nála már több mint szenvedély.

Címkék#kabrió

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!