2017.01.19. 13:40
Nagymacskából lakodalmas autó
Nagykanizsa – Hihetetlennek tűnik, de igaz: a több mint kéttonnás fémmonstrum, az 1959-ben gyártott Jaguar MK 9, egykor a kétszázhetvenhét kilométer per órás sebességet is túlszárnyalta.
A cég társalapítója, Sir William Lyons. alias Mr. Jaguár, a tekintélyes orrú, ám szűk fenekű nagymacskája a ködös Albionból származik. Hírnevét megalapozta, amikor egy széria kivitelű, Jaguar XK120 motorral hajtott limuzinnal 1953. október 20-án – a Belga Királyi Autóklub által mérten – beállította a 172,42 mérföld/órás rekordot Norman Dewis tesztpilóta a belgumi Jabbeke melletti lezárt autópálya szakaszon. A benne rejlő kétszázhúsz lóerős teljesítményével könnyedén iskolázta le az akkortájt divatos négykerekűeket. Nem véletlen, hogy a világ leggyorsabb szérigyártású autójaként tartották számon akkortájt.
A most helyreállított, a málnapiros-pasztellszínű járgány pár éve Ausztriába került. Autószerelő végzettségű tulajdonosa násznépszállító kocsiként szerette volna hasznosítani a rehabilitációra jócskán rászoruló oldtimert, ám egyedül nem boldogult a gazda, ezért Magyarországra hozta némi kezelésre a Jaguárt. Egész pontosan Palinba, Kollár László szárnyai alá.
– Műszaki állapotát tekintve nem volt nagy gond az autóval, üzemképes volt, ám karosszériáját illetően, mondhatni, egy utánfutónyi rozsdakupacot kaptunk két esztendeje – idézte fel Kollár László. – Ennél hosszabb, nehezebb munkánk nem mostanában volt, hiszen több karácsony is eltelt, mire megérkeztek a szükséges alkatrészek. Nem kell „rendkívüli” hozzávalókra gondolni, azonban ez esetben egy gömbcsukló vagy a futómű beszerzése is nagy feladat volt. Hiszen nem számít tucat autónak alig van belőle pár száz. Régen szériában gyártották.
– Elől-hátul tárcsafékes, szervókormányos, overdrive-kapcsolóval ellátott, automata sebességváltós az MK – sorolta a szakember. – E részeivel nem is volt gond. A létraalvázát, a karosszéria többi elemét ugyanakkor kezelésbe kellett vennünk. Az alvázat darabokra szedtük, majd homokfúvás, festés után összestoppoltuk. Figyeltünk arra, ha később megsérülne a kaszni, a hézagoló lemezekkel könnyen javítható legyen.
Kollár László „tárlatvezetéskor” megmutatta a jármű dupla benzintankjait, az eltolható tetőt, azaz a sibedát, a diófából készült műszerfalat, az üléstámlákra helyezett, kihajtható uzsonnázó asztalkákat, a négyküllős kormányt is, amihez arasznyi távolságban található a műszerfalra rögzített picurka visszapillantó tükör. Ebből az autó első sárvédőin is található kettő, az orrdísz, az eredeti nagymacskát formázó emblémától nem messze. Arról, hogy igazi unikum a kocsi, híven árulkodik az is, hogy nyolcvanezer euró az ára. Bár megéri a pénzét az ötméteres nagymacska, legalábbis az osztrák tulajdonosának, aki hamarosan „táncba” viszi kétszínű szerelmét. Lesz szíve lakodalmas bérautóként használni a jószágát...?! Ami száguldozni most már csak akkor fog, amikor szabad hétvégéin nem az ifjú párt és a lakodalmas menetet fuvarozza, hanem – nosztalgiázva a régi időkön – meghajszolja gazdája az autópályán.