Lovászi

2016.09.26. 11:23

Hűség és hazaszeretet

A korabeli sajtó is alátámasztja az eseményeket

Korosa Titanilla

Idén novemberben már harmadik alkalommal emlékeznek meg a Hűség és hazaszeretet napjáról Lovásziban.

A néhány éve emelt emlékműnél az 1919-es, a zöld káderekkel vívott fegyveres konfliktusban részt vett helyi és környékbeli hősök történetét is felelevenítik. Jánosi Ferenc, a Kerka-völgye Baráti Kör Egyesület elnöke nemrég arról számolt be, hogy új források jutottak birtokába az első világháború folyományaként zajlott eseményekről.

- Az első világháború után demarkációs vonal, ideiglenes határ jött létre Magyarország és a későbbi Jugoszlávia között. A sokat szenvedett lakosság már azt hitte, talán jobb idők következnek – elevenítette fel a lassan 100 évvel ezelőtti történetet Jánosi Ferenc. – Sajnos tévedett, mert a vörös terrort felváltotta egy másik erőszakhullám. A háborúból kiábrándult és a felelősség elől az erdőkben bujkáló, rabló, fosztogató horvát szabadcsapatokat nevezték „zöld kádereknek”.

Sapkájuk miatt sokan a szerbekkel azonosították őket. 1919 augusztusában ezek a fegyveres csapatok elfoglalták Alsó- Lendva környékét, majd megszállták Lovászit is. A Kerka patakot tették meg határnak, melynek hídjához őrséget állítottak. A helyiek erélyes fellépésére innen rövid időn belül távoztak. A temető melletti főúthoz húzódtak vissza. Lovásziban az aratást követően a cséplőgép házról házra járt és végezte munkáját.

A Szűcs nevű család portáján a szerb őrség erőt demonstrálva figyelte a gép körül dolgozókat. Ebéd közben valaki rosszalló megjegyzést tett rájuk, ebből alakult ki az a konfliktus, aminek fegyveres lövöldözés lett a vége. Amint meghallották a fegyverek hangját, a falu másik felén élő fiatalemberek rögtön a lövések felé igyekeztek a frontról hazahozott fegyvereikkel. Ennek láttára az idegenek menekülni kezdtek.

Jánosi Ferenc mutatja az egyesület kezdeményezésére néhány éve emelt emlékművet, melyet a hősök tiszteletére állíttattak

A lovásziak felkergették őket a hegy tetején található kápolnához. Ezen a magaslaton rendezkedtek be aztán, ahonnan remekül megfigyelés alatt tarthatták a főutat és az egész környéket. A kápolnát feltörték, a bent található padokat eltüzelték, betörtek a borospincékbe és részegen lövöldöztek a legelésző tehéncsordára, ami felháborította a lovásziakat. Egy visszaemlékező szerint a helyiek sem maradtak adósak, mert „állandóan zaklatták őket, éjjel is lövöldöztek rájuk.

Szőlőszüret ideje volt és az asszonyoknak és a fiatal lányoknak nem volt ajánlatos kísérő nélkül közlekedni ezeken a területeken. Az erőszakoskodások napról napra fokozódtak.Jánosi Ferenc elmondta: a helyiek közül többen elmesélték a történteket, Fábián József így emlékezett vissza: „A bekötő úton bevonultak a „Jesszus-Marija” huszárok szedett-vedett egyenruhákban, lóháton, nyereg nélkül, nagy ebekkel. Meglepődtek, hogy a falu lakói nem menekültek el előlük. Vezérük a következőt mondta: „Miféle vasfejű népek vagytok, ahelyett, hogy elbújnátok, itt áll az egész falu népe.

A lakosságot a falu felgyújtásával fenyegették.  – Talán ez volt az utolsó csepp a pohárban – folytatta Jánosi Ferenc – mert ismét megindult a fegyveres szervezkedés. A felkelők parancsnoka, a vakmerőségéről ismert Furdi László volt. Ő az orosz fronton a társait mentette meg a túlerővel szemben. Ezért a tettéért kitüntetéseket, később vitézi címet kapott. Vezetésével indultak a harcok, melyek eredményre vezettek. A felkelők névsora is ismert: Bali József, Csóra Ferenc, Födő József, Gajnik József, Göncz József, Horváth László, Kovács Sándor, Osvald József, Szabó János, Szekszárdi János, Szokoli Ferenc, Ternácz Sándor, Varasdi János, Végh László, Györkös József. Kerkaszentmiklósról: Kondákor Ferenc, Gyurán József, Gyurán Ferenc, Goór Gábor, Póka Imre és Kovács György vettek részt az eseményekben.

– A korábbi források – az oral historin kívül – nem említették Lovászi nevét, az újonnan megtaláltak viszont egyértelműen igazolják az szóbeli visszaemlékezéseket - magyarázta a kutató. – Ezek egyike, a határ menti helyzetjelentés a következőket írja 1919. október 8-án: „A jugoszlávok f. hó 6-án bementek Kerkaszentmiklósra, ott raboltak, fosztogattak és négy asszonyt megvertek. A boldogasszonyfai kápolnánál egy géppuskát állítottak fel, mellyel a Kerkaszentmiklós – Lenti úton közlekedő járművekre és egyes személyeket lövik. Lovásziba a jugoszláv gyalogság géppuskákkal bevonult.

A konfliktusnak a helyi felkelők vetettek véget ősszel, akkor űzték ki a szerbeket. Félkörívben közelítették meg a helyszínt és kézigránátokkal hatalmas riadalmat keltettek. Az ellenség menekülni kezdett, amíg dörögtek a fegyverek, egy kis csoport leszerelte a harangot és összeszedte a még található értékeket a kápolnából. Csóra Ferenc, aki társával a harangot próbálta menteni -ami rá esett - az itt szerzett sérüléseibe halt bele később. A mieink Pincéig üldözték a megszállókat, akik ezek után már nem tértek vissza Lovászi területére.

Nyomára akadtam a Zala című újság 1919. december 30-i számának is, mely szintén kommentálta az eseményeket, leírja, hogy támadás történt Pincénél és mintegy 20 főből álló lovászi és szentmiklósi civil csapat elzavart a községből egy egész jugoszláv századot, s csak a Bányavárról és Szerdahelyről jövő szerb tüzérség ágyútüze tudta menekülésre bírni a támadókat.A lovásziak szabadságért vívott küzdelmét évtizedekkel később is elégedetten és büszkén mesélte a falu népe. Aztán a történelem háttérbe szorította az érzelmeket, mert akadt olyan idő, amikor nem volt ildomos erről szólni.

- Egyesületünk és én jó magam több mint 15 éve foglalkozom helytörténettel – tette hozzá. – Az I. világháborút követő időszakban az itt élőknek nem állt rendelkezésükre rádió, televízió, internet, mint ma. A hírek is többnapos vagy hetes késéssel érkeztek meg. Célunk, hogy a feledésbe merülő hősök emlékét felemeljük és minél szélesebb körben megismertessük. Minden évben szeretnénk valamit tenni azért, hogy országosan is ismertté váljanak a lovászi események.

Magukat védték a települések lakóiAz egyszerű emberek akkoriban nem tudtak a határkijelölésekről, sem arról, hogy mi folyik a hátuk mögött Trianonban. Egyet tudtak, ami az övék, azt nem engedik. A hős spártaiakhoz hasonlóan ők is elmondhatták: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Kercaszomoron is történtek hasonló események, a település a hálás utókortól 2008-ban megkapta a Legbátrabb falu (Communitas Fortissima) címet, míg a csehekkel hasonló harcot folytató Balassagyarmat a Legbátrabb Város címmel büszkélkedhet. (Civitas Fortissima). A lovásziak küzdelme is elismerést érdemel.

Címkék#lovászi

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!