Magazinok

2015.11.16. 19:10

Naspolya - érdemes vele vesződni

Rafkós gyümölcs a naspolya - az idén sikerült is túljárnia az eszemen.

Fincza Zsuzsa

Két hete még az egész pereputty keményen tartotta magát az ágakon, pár napja viszont már szinte az összes beszottyosodott, alig tudtam szedni egy kosárkára valót, ami majd később a kamrában érik be. Általában október végén, november elején – amikor a húsa még krémszínű, kemény és ehetetlen – leszüretelik, hogy aztán hűvös, száraz, szellős helyen kiterítve tovább érleljék, s majd csak télen vigyék a piacra, amikor kelendőbb a friss hazai gyümölcs. Én viszont szeretem helyben, frissen a fáról leenni, így megvárom míg a korai fagyok, a csípős szelek és késő őszi napfény beérleli nekem.

A furmánynál maradva: már az anyakönyvi nevében is benn egy csavar, még Bálint gazda sem tudott megnyugtató választ adni arra, hogy Carl von Linné mester vajh' miért aggatta rá anno a „Mespilus germanica" titulust, amikor a németek zömének fogalma sincs, milyen gyümölcsről beszélünk. A Balkán-félsziget országaiban viszont erdei vadóc, az első naspolyafáknak állítólag a Kaukázus déli lejtőin ringott a bölcsőjük, bár japán és kínai eredetről is szól a fáma.

A naspolya keserű és molyhos héja, valamint a kemény magja ehetetlen

Szaporítható magról, nőhet tőről sarjadó bokorként, de Magyarhonban inkább birs-, körte-, alma- vagy galagonyaalanyra szemezik, illetve oltják, és kisméretű fának nevelik. Az 1812-ben megjelent első magyar gyümölcsfaárjegyzékben már szerepelt a naspolya, ennek ellenére még mindig a gyümölcsök mostohagyerekének számít.

Persze! Mert nem lehet csak úgy beleharapni, mint egy almába. Ha felkent gyümölcsészekre hallgatunk, először meghámozzuk, kiszedjük a magját és utána kis tálkából úri módra kikanalazzuk a pépet. Én nem vacakolok vele ennyit. Lecsípem a csúcsát, barbár módon kiszívom a belsejét és kiköpködöm a magját.

Tavasztól ősz derekáig határozottan melegigényes növény, viszont télen jól tűri a legkeményebb fagyokat is. A szakemberek azt tanácsolják, ne ültessük a ház északi fala elé, többen viszont állítják, hogy a teljesen fagymentes területen nem terem jól. Viszonylag kevés gondoskodást igénylő fa, bár hegyvidéki múltjából fakadóan átlagos, hitványabb talajon is megél, de jó földben duplán kitesz magáért. Permetezésre nincs szüksége, a kártevők ellen megvédi a csersav, amely ott zsizseg minden porcikájában – bár egyes ormányos bogarak nem átallnak a virágba telepedni és kirágni a belsejét.

A metszését nem végezhetjük rutinból, ugyanis a vesszők végén dajkálja a fa a virágkezdeményeket, ha visszavágjuk a vesszőket, a szüret gondját is letudtuk. Amíg azt akarjuk, hogy a fa cseperedjen - általában a négyéves koráig - fazonírozhatjuk átlagos gyümölcsfa módra, az idősebb bokrokat viszont csak ritkítsuk, és a beteg, elszáradt hajtásokat távolítsuk el. A naspolya jól tűri a fiatalítást, de csakis lombfakadás előtt. Ügyeljünk rá, hogy a meghagyott vázágak végén mindig maradjon egy egyéves vessző, amely a továbbnövekedést biztosítja.

Rosszul teszik, akik nem vesződnek a körülményesen ehető naspolyával, hiszen az almatermésűek közül ez a ronda barna színű kis gnóm tartalmazza a legtöbb C-vitamint, bővelkedik B- és E-vitaminban, vasban, kalciumban, káliumban, mangánban és cinkben, s rengeteg benne a pektin, amely jó hatással van az anyagcserére és a koleszterinszintre.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!