Bethlen, a konszolidátor

A kérdésre dr. Romsics Ignác történész professzor válaszolt lapunknak.

– Ha egy szóval akarnám jellemezni, akkor az a „konszolidátor” lenne – bocsátotta előre dr. Romsics Ignác. – Fél évszázados politikai pályájának legkiemelkedőbb időszaka 1921 és 1931 közötti miniszterelnöksége. Ennek a korszaknak, melyet a „bethleni konszolidációként” ismerünk, a névadója is lett, ami nem is csoda, hiszen minden akkori nagy döntéshez személyes köze volt. Ezek a döntések akkor, Trianon után iszonyatosan mély válságból emelték ki az országot és állították újra fejlődési pályára. Pedig igaz, ami igaz, amikor hivatalba lépett, senki nem remélt sokat tőle, ugyanis az ország gazdasága romokban hevert, az elcsatolt nyersanyagbázisok miatt csökkent a termelés, a munkanélküliség pedig nőtt. A pályaudvarokon vagonokban „laktak” az elszakított országrészekből érkezett menekültek ezrei, a közbiztonság csapnivaló volt, néha még a rendfenntartók is a rendetlenség pártján álltak.

Képünkön dr. Romsics Ignác történész, Bethlen-szakértő. Fotó: Szakony Attila

1919 ősze és 1921 tavasza között 5 miniszterelnököt fogyasztott el az ország Bethlen azonban maradt és néhány évnyi ténykedése után fellendült a termelés, stabilizálódott az új nemzeti valuta, csökkent a munkanélküliség és házakat kaptak a vagonlakók folytatta a történész professzor. Ám ehhez számos népszerűtlen intézkedésre volt szükség: a felső tízezerre vagyonadót vetett ki az állam, melynek mértéke 5 és 20 százalék között ingadozott. Mivel azonban az érintettek hevesen tiltakoztak a sarc ellen és ha csak lehetett, megpróbáltak kibújni alóla, a tervezett 30 milliárd koronának mindössze a harmada folyt be. Ám ez is nagy összeget jelentett, amelyből sikerült biztosítani a földreform és a falusi kislakás-építés anyagi hátterének egy részét. Ezeknek köszönhetően közel félmillió ember jutott egy-két holdas birtokhoz, továbbá 250 ezer család ingyenes, vagy olcsó házhelyhez.

Dr. Romsics Ignác rámutatott: Bethlen az állami kiadásokat is csökkentette, a köztisztviselők egy részét elbocsátotta, vagy nyugdíjazta. A nyugdíjakat 40 százalékkal, az állásban maradt köztisztviselők fizetését pedig 30-60 százalékkal mérsékelte. A miniszterek és az államtitkárok fizetése nagyobb, az alacsonyabb beosztású hivatalnokoké pedig kisebb mértékben csökkent. Ezeknek a lépéseknek és az 1924-ben felvett 250 millió aranykoronás népszövetségi kölcsönnek köszönhetően a központi költségvetés egyensúlya 1925-re helyreállt. Az ipari termelés 1924 és 29 között több, mint 70 százalékkal emelkedett.

Mindennek hatására nőttek a kormányzati bevételek, ami jelentős fejlesztéseket tett lehetővé folytatta a professzor. 1927-ben tágították a betegségi és baleseti biztosításban részesülők körét, 1920 és 30 között 300 ezer új lakóház épült, az orvosok száma megkétszereződött, nőtt a kórházi ágyak száma, a csecsemőhalandóság pedig 19 ezrelékről 16 ezrelékre csökkent. Fejlesztették a népiskolai hálózatot, aminek következtében 5000 tanterem és tanítói lakás épült fel szerte az országban. Ekkor kezdték el a szegedi, a pécsi és a debreceni egyetemek építését is.

A professzor leszögezte: eredményeinek köszönhetően az 1920-as évek végén Bethlen István az ország egyik legnépszerűbb, ha nem a legnépszerűbb politikusa volt még úgy is, hogy a gazdasági és szociális konszolidációhoz nem egy demokratikus, hanem egy autokratikus jellegű parlamentáris rendszer társult, hiszen a választójog korlátozott volt. 1931-es lemondása után, amelyre a gazdasági világválság következtében újfent romló életfeltételek miatt szánta el magát, Bethlen István többé nem került kormányzati pozícióba. Parlamenti képviselőként azonban továbbra is fontos szerepet játszott a politikai életben. Javára írható, hogy sok kortársával ellentétben a szélsőséges törekvésekkel mindig szembeszállt. Az 1938-39-es zsidótörvényeket antihumanizmusuk és a magyar hagyományokkal való összeegyeztethetetlenségük miatt élesen bírálta, majd el is utasította. Konzervatív arcélének megfelelően a bolsevista és a nyilas veszély ellen egyaránt fellépett, miközben magyar nemzeti politikusként előbb a német, majd a szovjet hadsereggel szemben próbálta védeni hazája függetlenségét.

Ennek nehézségeit személyes sorsa példázza, hiszen 1944 tavaszától 1944 végéig a Gestapo elől bujkált, majd 1944 decemberétől a szovjet biztonsági szervek vendégszeretetét élvezte . Előbb Pécsett, később a moszkvai Butirszkaja börtönben. A börtön rabkórházában hunyt el 1946. október 5-én. A szovjet igazságügyi orvosszakértő akkori tanúsítványa szerint a halál nagyfokú általános érelmeszesedés miatt bekövetkezett szívbénulás nyomán állt be. Azt, hogy ez valóban így történt-e, már sose fogjuk teljes bizonyossággal megtudni. A halottat ugyanis tömegsírba temették, s tetemét azóta sem azonosították. 1994. június 17-én csak jelképes hamvait helyezték el a Kerepesi temetőben, gróf Batthyány Lajos, az 1849-ben mártírhalált halt első felelős magyar miniszterelnök mauzóleumának közelében. Bethlent szelleme, európai látóköre és demagógiától mentes nemzeti elkötelezettsége avatta államférfivá szomorú, hogy ezen erények máig hiányoznak a magyar közéletből.

A politikus szobrának makettje, mely az Erzsébet tér északi csücskét díszíti majd. Gera Katalin alkotásának elkészítésére 15 millió forintot különített el a közgyűlés tavaly.