Kanizsai történetek: A legigazibb zalai volt a"magyar Gerarde Philippe"

Az 1960-as években gyerekzsivajtól volt hangos a nagykanizsai Karkecz Károly utca és környéke. Három kis barátnő nagyon sokszor ott játszott egy szép udvarban. Egyik nap valami finom illat csapta meg az orrukat. Először nem is tudták, honnan jöhet. Felálltak nyomozni és ekkor megszólalt egy kedves hang a szomszédból, a Márkus nénié „Gyertek gyerekek, már kimertem a lekvárt. Van még az üst alján!”

Rohantak oda és ekkor tudatosult bennük, hogy a Néni lekvárt főzött. Körbe állták a nagy kotlát és az ujjuk segítségével szaporán elkezdték a mennyei lekvárt nyalogatni. A jólelkű Márkus néni mosolyogva nézte őket. Ahogy ott csemegéztek, valami furcsa érzésük támadt, valaki figyeli őket. Ekkor lemerevedtek, egy gyönyörű sötétbarna szempárt vettek észre, azóta sem láttak szebbet.

Hatalmas almafa két óriás ága között ült egy fiatalember könyvvel a kezében, jót mosolygott a tetőtől talpig lekváros lányokon. Akik a fiú gyönyörű tekintetét és barna hajfürtjeit emlékükben örökre magukkal vitték. Később jöttek csak rá, hogy a Márkus néni fiába voltak mindannyian szerelmesek. A szeptemberi iskolakezdésnél rájöttek, hogy egyfelé vezet az útjuk a szépfiúval. Lassan követték, végig a Vörösmarty és a Sugár úton. A tejboltnál megállt. A lányok is. Mikor már nekibátorodtak, ők is bementek a boltba. Megkérdezte az eladó: „A szokásosat?” „Igen” - válaszolta a fiú. Attól fogva két perec lett a reggelije a lányoknak is.

Márkus Laci a Landler Jenő Gimnáziumba járt, sokszor lépett fel az iskolai színpadon. Másodikos volt, amikor bemutatták Szophoklész Antigoné című tragédiáját, ő a karvezetőt játszotta. A színdarabot Harkány László tanár úr rendezte. Nagykanizsán kívül még felléptek vele Zalaegerszegen, Galambokon és Keszthelyen is. Márkus László az érettségi után, 1967-ben került Budapestre. Színésznek akart tanulni. Ordított róla a tehetsége, ami rendkívüli érzékenységgel párosult, fel is vették elsőre a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A Zala Márk nevet a főiskolán vette fel, hiszen az 1960-as években „a híres Márkus László" már bőven befutott színész volt. Így egyértelmű volt, hogy nevet kellett változtatni. Mivel a fiatal Márkus nagykanizsai, a megye nevéből jött a Zala, a Márkusból pedig a Márk keresztnév.

Korán jöttek a sikerek, az alkohol, a kicsapongó barátok. 1971-ben diplomázott, de addigra már hét filmben is játszott. A Rózsa Sándor tévéfilmsorozatban, a betyár öccsét, Bandit játszotta. Első szerepét Zolnay Pál Arc című filmjében kapta, de Jancsó Miklós is hamar felfigyelt rá. Emlékezetes alkotásokban láthatták a rajongói a mozikban: Égi bárány, Szép leányok ne sírjatok, Még kér a nép, Herkulesfürdői emlék. Ott élt egy fiatal hiteles arc a kamera előtt, de bujkált a népszerűség elől. Nem értette miért híres, hiszen csak önmagát adta a filmvásznon. Népszerű volt a gyengébb nem körében, nagyon értett a nők nyelvén. Szikrázó tehetsége és ismertsége mellett ártatlan, meghatározó tekintete aratott elsöprő sikert.

1973-ban disszidált kint maradt Svédországban egy lány miatt, de egy év múlva hazatért.

Száműzték a fővárosból, előbb Győrbe, majd a Szolnoki Szigligeti Színházba. Újból menekült, de már nem a nőkhöz, hanem az alkoholhoz.

Idő Van!. Ez volt az utolsó filmje, melyben főszerepet játszott. Partnerei csodálatos művészek voltak: Ruttkai Éva, Almási Éva, Cserháti Zsuzsa, Bodrogi Gyula, Bitskey Tibor és Cseh Tamás is a stáb tagja volt többek közt. Az amúgy abszurddal operáló film a színész halála miatt valódi drámaisággal egészült ki. Zala Márk 1985. november 16-án halt meg, a filmet pedig 1986 februárjában mutatták be. Rendezője Gothár Péter, aki Esterházy Péterrel együtt írta a forgatókönyvet is. Utólag szinkronizálták, a filmen már egy másik színész, Balkay Géza hangján szólalt meg.

Az egykori dél-zalai őszinte lelkű fiú harminchat évig teljes lángon égett, önmagát alakította haláláig. Kis szerelmeiből mára már nyugdíjas nagymamák lettek, de emlékezetükben örökké él, az a barna szemű, göndör hajú srác, akit egykor Márkus Lacinak hívtak a Karkecz Károly utcában.