Kanizsai történetek: Nevető Laci sokak emlékezetében él még

2017. március 20., 19:20 szerző: Kis János
komment
Pető László jellegzetes mély hörgéssel induló, majd hosszan kitartott, elképzelhetetlen magasságokig eljutó nevetéséről kapta becenevét. Történetei már szinte misztikus legendává nőttek Dél-Zalában.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Pető László az 1930-as évek vége felé kezdett ismertté válni Nagykanizsán. Kezdetben kőművesek mellett dolgozott, később fekete atlétájáról és a fején lévő félbevágott piros pöttyös labdáról már messze kitűnt a Deák téri kétkerekű kordéval fuvarozók közül. Unottan heverészett a taligán, amikor meg erősen tűzött a nap, lent pihent az árnyékában. Nem voltak anyagi gondjai, csak sokasodó furcsaságai. A Fő úton végigsétálva lisztes zacskóból ette szálanként a mákos tésztát. Volt, amikor csatlakozott a városba érkező püspök kíséretéhez: a kocsist megvesztegetve szállt a legutolsó hintóba, így a tömeg bőségesen részesült az általa osztogatott "áldásokból" is. Vonzották a különféle összejövetelek. Színház, mozi, mérkőzés, cirkusz... Ha elég sokan voltak együtt, úgy érezte, neki is ott a helye. És nevetnie kell! Lehetőleg akkor, amikor senki sem várja. Sokan szívesen hallgatták volna félelmetes, mélyről jövő, gurgulázó, később rikácsolóvá váló nevetését. De ezt csak kivételes alkalmakra tartogatta.

Egy 1960-as években készült felvétel a kanizsai Béke moziról, ahol Nevető Laci a vígjátékokon hangosan bőgött, akár egy gyerek, a tragikus filmek alatt pedig folytak a könnyei a kacagástól
Fotó: Archív

Műsort adott a május 1-jei felvonulásokon is. Kis tolókocsijával, fején a félbevágott labdával, hangosan nevetve sétált a tömeg után. Nagyon sokszor feltűnt a Dózsa György úton, lassú, jellegzetesen lomha léptekkel ment. Hamar híre ment a Citrom-sziget hatalmas udvarában, amikor odaért, egész gyereksereg ment utána. Amikor megállt, a gyerekek visszahőköltek, riadtan bámulták. A kisebbek szája sírásra görbült. Bent az udvarban férfiak kugliztak, vidám nevetés hangja hallatszott. Amint Laci odaért, a hatalmas gesztenyefák alatti kuglipályán még a hangot is lejjebb vették. Csak a tekebábuk ütődését lehetett hallani. Nevető Laci nem ment a férfiak közé. Mindig a hatalmas gesztenyefák alól figyelte a történéseket. Aztán lassan kezdett oldódni a hangulat, s jó negyedóra múlva már újból a nevetésé lett a főszerep, ő már senkit sem érdekelt. Történt egyszer, hogy az egyik szemben lévő ház előtt jókora tömeg gyűlt össze. A kíváncsiság odahajtotta az embereket. Ott állt az udvarban egy ember óriási kalapban, ami hegyes csúcsban végződött. Hatalmas karimája volt a csúcsos fejfedőnek, bármelyik mexikói sombrerót lepipálta volna. A ruha, ami rajta volt, mint egy keleti kaftán, úgy nézett ki. Hatalmas bő ujjai voltak. Ahogy rásütött a nap, csillogása még tündöklőbb volt, szinte misztikus. Egyszer csak hangosan felmorajlott a tömeg. Ekkor döbbentek rá az emberek, kit is takar a ruha. Hát a Nevető Lacit! Felállt egy fára, az ott lévők pedig ámultak a történteken. Laci a kezeivel mutogatott, az embereket meg kirázta a hideg. Jó ideig hörögve gesztikulált, míg egyszer csak egy jókora kígyót húzott elő a jobb karja felőli kaftán ujjából. Legalább hetvencentis lehetett. Az asszonyok sikítottak, a gyerekek meg kíváncsian közelebb léptek. Valaki megkérdezte: Ez igazi?! S a Laci kezében csak tekergőzött az állat. Átrakta a másik karjára, mint egy bűvészmutatvány. Ekkor kezdett el hörögve, artikulálatlanul nevetni. Alatta a fa megmozdult, és Laci valamiféle táncot lejtett hozzá. Már-már sokkoló volt a látvány. Nevető Laci legendás történeteinek egyike Rákosi Mátyáshoz kötődik, aki az 1950-es évek elején a városba érkezett egy ünnepségre. Hősünk a dísztribün elé érve kipattant a menetből és páratlan kacaját hallatva, virágcsokrát magasra emelve Rákosi elvtárs felé indult. Az éber testőrök természetesen elkapták és némi dulakodás után elvezették, de a virágok felkerültek a tribünre. Öt év múlva az Aranycsapat játszott a városban a Nagykanizsai Bányásszal. A közelgő esemény jelentőségét felmérte Nevető Laci is: elhíresztelte hát, hogy Puskásnak libát fog ajándékozni, amelynek sapkát is varrat. A legenda szerint egy díszes kosárban be is vitték a libát a válogatott öltözőjébe.

Később Nevető Laci állapota egyre romlott, az 1970-es években már Zalaegerszegen kezelték, ott is halhatott meg.

Kis János

2017. március 20., 19:20 szerző: Kis János

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...