Teljes embert igénylő tánc

Politikai okokból 1950-ben betiltották a 104 éve alapított magyar mozdulatművészetet. A nagykanizsai Fenyves Márk e stílus ápolásáért Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapott.

– Éles szemű édesanyám egy rajzos foglalkozáson fedezte fel bennem, hogy tehetségem van a művészetekhez – mesélte Fenyves Márk. – Hároméves lehettem, de szerinte a kortársaimnál jóval ügyesebben használtam a ceruzát. Már az is eléggé korán kiderült, hogy furcsán érzékeny gyermek vagyok. Aztán a városi szakkörben Pasqualetti Zsófia foglalkozott velem is, akinek elvei voltak a kreatív munkára: zenére nonfiguratív, rajzos improvizációkat tanított, olyan instrukciókkal, mint ritmus és formák.Márk hozzátette: a Péterfy-iskolába kerülve a sport tagozatra a makacssága miatt nem vették fel. Helyette egy elit, humán és kísérleti osztályába került. Itt derült ki hivatalosan is, hogy tehetsége van a matematikához.

Emellett még zenét akart tanulni, ám a család a német nyelvet és a sportot erőltette. Lustasága miatt a nyelv, a zenetanulás is kudarcba fulladt. A sportból társastánc, majd súlyemelés lett, de azok is abbamaradtak. – Közösségi ember voltam, de a furcsaságom miatt mégis csodabogárnak tartottak – így a férfi. – Az általános iskolában, ahol Ambrus Márta volt a rajztanárom, tovább erősödött bennem az érzés, hogy a művészeti pályát kell megcéloznom, ezért a pécsi művészeti középiskolába mentem.

Fenyves Márkot 16 évesen a sokféle terhelés és a folyamatos éjszakai szakmai feladatok majdnem összetörték. De elmondta: mázlija volt, hiszen a kollégiumi „pótmamája” egy akkor induló prevenciós központ fiatal pszichológusához invitálta, aki rádöbbentette arra, hogy az életet élni nehéz, de sok minden rajta múlik. – Közben szerelmes lettem a táncba, a legjobb barátaim táncosok lettek és bepillanthattam a helyi táncművészeti munkába ettől kezdve érdekelt – mesélte lelkesen. – A középiskola végén ismét azon vívódtam, hogy merre is induljak el. Annyi minden érdekelt, hogy nem tudtam dönteni.

A szüleim eléggé unták a „művészkedést”, ezért szerintük pénzkereső szakmát kellett volna választanom. Olyat, mint az építész vagy a pedagógus. Viszont rájöttem nem lehet megfelelni senkinek, inkább magamat kell megfejtenem, hogy tudjam, pontosan mit akarok az élettől. Fenyves Márk az 1950-ben politikai alapon betiltott híres magyar mozdulatművészettel – az orkesztikával – először Tatai Mária és Keresztúri Ildikó révén ismerkedett meg, majd eredeti forrásból többek közt, Berczik Sára és dr. Dienes Gedeon növendékeként sajátította el.

A mozdulatművészet, az orkesztika egy huszadik századi új tudományterület, új esztétikai gondolkodású művészeti ág. Ősi energiákat megmozdító, klasszikus és esztétizáló, teljes embert igénylő, tánc és mozdulatforma Európában. A századfordulón a nyugati kultúra ebben találta meg mindazt, amit a kelet már tudott a mozdulatról. Egyszerre élet, stílus, filozófia, út és gyakorlat. Elmélyedve benne megélhetjük a szépséget, a jót, az egészséget és természetességet, azt az eredeti ősi állapotot, amit teljességnek nevezhetünk. A mozdulatművészet holisztikus magyar művészeti, pedagógiai és mozdulati irányzat.

Az elméleti és tudományos, orkesztikának nevezett mozdulatrendszer kidolgozója 1912-ben, egy zseniális gondolkodó, dr. Dienes Valéria volt. Száz évet élt, így tanúja volt a század nagyjainak. Öröksége szinte ismeretlen hiszen – mint annyi mindent – betiltották, elnémították, hosszú évtizedekig szinte tilos volt beszélni róla. Ezért is valódi értékmentés Fenyves Márk 25 éves táncművészeti pályafutása, elméleti munkássága. A mozdulatművészet megőrzése és fejlesztésének céljából 1997-ben Pálosi Istvánnal létrehozta a Duncan-Dienes Orkesztika Iskolát és ugyanebben az évben megalapította a MOHA-Mozdulatművészek Házát.

Két évvel később az Orkesztika Alapítvány vezetője valamint a SzólóDuó Nemzetközi Tánc Fesztivál igazgatója lett. – Pedagógusként a tudás átadása és örökítése az elsődleges célom – fogalmazott. – Táncelméleti szakemberként lexikont szerkesztettem, tanulmányokat írtam és könyvet szerkesztettem. Dienes Valéria hagyatékának gondnoka vagyok.

Szakterületem a modern tánc, vagy tánc modernitás – elmélet, történet, pedagógia, gyakorlat. A 43 éves férfi hozzátette: olyan úton jár most is, ami ismeretlen és ez sok szenvedéssel, küszködéssel járt, azonban a nehézségeken át megtalálta önmagát. – Sokféle bizalmat, szeretetet, utálatot, kegyetlenséget, kínzást, kiközösítést, elhallgatást, kiemelést, dicséretet, politikusságot és előítéletet éltem át az évtizedek alatt. De nélkülük biztosan nem lennék az, aki vagyok, ezekre a tapasztalásokra épül minden – zárta gondolatait.