Rio: a két zalai olimpikon, Molnár Flóra és Tátrai Miklós újra itthon

A két olimpikont hazaérkezésük után már idehaza kérdeztük a kint szerzett tapasztalataikról és élményeikről. Molnár Flóra, a Dél-zalai Vízmű SE úszója női 50 m gyorson végül a 25. helyen végzett. Nagy élményt jelentett számára, hogy a XXXI. nyári olimpiai játékok tevőleges résztvevője lehetett.

- Az biztos, hogy minimum egy hónapig nem fogok csinálni semmit, legalábbis nem fogok edzeni - szedte össze kissé még álmosan a gondolatait a kanizsaiak kiválósága, aki 13 órás repülőúton volt túl, amikor Budapesten leszállt az olimpikonok gépe. - Futamomban a rajtom nem volt rossz, a kidelfinezés is jó volt, ugyanakkor mintha nem éreztem volna magamban úszás közben olyan erőt, ami a szintidő teljesítésekor, a Budapest Open alkalmával megvolt.

- Talán ha az edzőm, Polgár Sándor is ott van - folytatta Molnár Flóra -, le tudta volna követni a mozgásom a megelőző napokban, és akkor minden bizonnyal jobbat is tudtam volna menni. Magam is úgy érzem, azért legalább két tized maradt még bennem.

Tátrai Miklós céloz a szabadpisztolyos számban a riói olimpián, de már ott, a brazíliai városban egy újabb messzi célt látott maga előtt, vagyis a következő játékokat, amit Tokióban rendeznek. A kanizsai úszó, Molnár Flóra is reméli, lesz még alkalma olimpián indulni (Fotó: MTI/Kovásc Tamás, Czeglédi Zsolt)

Persze azért nem csupán a száraz szakmázásra voltunk kíváncsiak egy ilyen grandiózus sportesemény kapcsán, ha már valaki sportolóként Nagykanizsáról kvalifikálta magát Rio de Janeiróba.

- A kint töltött hetek minden pillanatát élveztem - fogalmazott Flóra. - Imádtam, hiszen az emberben azért tudatosul, amikor a medence szélén áll, vagy már a verseny után, hogy fantasztikus érzés egy olimpián úszni. Remélem, további pályafutásom is alakulhat úgy, hogy lesz még alkalmam úszni ötkarikás játékokon...

A sportlövő Tátrai Miklós az első napokban versenyzett, majd gyakorlatilag egy hét jutott számára arra, hogy elvegyüljön az olimpia forgatagában, s élvezze azt a hangulatot, amit csak az ötkarikás játékok adhatnak egy sportolónak. Tátrai Miklós egerszegi, itt készült fel élete első olimpiájára, de közben a Bp. Honvédhoz igazolt. Fő számában, a légpisztolyban a 42., szabadpisztolyban pedig a 34. helyen végzett. Őt is arról kérdeztük, miként értékeli a szereplését.

- A szabadpisztolyban elért eredmény és helyezés jó, de a légpisztolyban, ami az első számom volt, sajnos megijedtem - ismerte el Tátrai Miklós. - Azt nem mondom, hogy döntőbe jutottam volna, de a fix középmezőny bennem volt. Elsősorban a miliő, ami egy olimpiát övez, volt számomra furcsa, emiatt érzem úgy, hogy túlizgultam az egészet. A tanulság: erre is fel kell készülni.

Még ott, Rióban, Tátrai Miklós úgy fogalmazott: innentől irány Tokió. Ennyire eltökélt?

- Hogyne, és komolyan gondolom, hogy ott akarok lenni 2020-ban is az olimpián - hangzott a válasz. - Olyan impulzusok értek, hogy nem is lehet más a célom.

Tátrai Miklós a Bp. Honvéd versenyzője, de természetesen minden Egerszeghez köti. Azt a kérdést korainak érzi, hogy esetleg zalai színekben juthat-e ki Tokióba. Mint mondta, három évvel ezelőtt, amikor a PLE Zalaegerszegtől a Honvédba igazolt, a váltás oka tisztán szakmai döntés volt. Tesánszki Mihály edző irányításával kezdett el dolgozni és továbbra is vele képzeli el a közös munkát.

Visszatérve Rióra, természetesen az élményeiről is kérdeztük.

- Ha tömören akarom megfogalmazni, akkor nagyon nagy élmény volt, de persze ennél sokkal több jelzőt lehetne használni - hallottuk Tátrai Miklóstól. - Azt sajnáltam, hogy a megnyitót ki kellett hagynom. Az olimpiai faluban minden rendben volt, s bár a szállással akadt némi gond, ez is abszolút kezelhető volt. Sokat jártam a városban, hiszen az ember igyekszik kihasználni a lehetőséget, ha már ott van. Szóval, sodródtam az árral, jártam vízilabda és kézilabda meccseken, és volt, hogy belógtam egy-egy eseményre... A szerdai megérkezés pedig fantasztikus volt Budapestre, ahogy a tömeg fogadott minket Ferihegyen.