A Himnuszt továbbra is pont úgy énekeljük, mint eddig - már akik énekelték (olvasói levél)

2011. június 16., 08:40 szerző: Az Olvasó
A Himnusz átírásának első reflexióit elengedtem a fülem mellett, gondolván, a reklamálók részéről félrehallásról, elértésről van szó.Mivel a témában egyre több felháborodott hangot hallok, olvasok - nem egyszer az ország vezetőinek tisztességét kétségbe vonva - úgy érzem, szólni kell.

Nem átírásról , nem megváltoztatásról van szó. A Himnuszt továbbra is pont úgy énekeljük, mint eddig - már akik énekelték. A dallam ugyanaz maradt, csak néhány hanggal mélyebben szól, úgy, ahogy az iskolai könyvekben vagy az egyházi énekkönyvekben eddig is szerepelt... Erkel eredetileg azért írhatta sokkal magasabban (tiszta kvarttal, azaz négy hanggal), mert hivatásos énekesek számára készült az eredeti letét. Ebben a magasságban szebb, fényesebb a hangzása, de köznapi embernek a magasság miatt énekelhetetlen. Így szerepelt ez eddig a különböző hangfelvételeken, és hozzá nem értő szervezők ehhez szerették volna megnyerni az ünneplő közösségek éneklését. Mindenki érezte már a negyedik hangnál, hogy fel kell adni...

Himnuszunkat énekelve, hallgatva ne várjunk hát a dallamban semmiféle változást. Ugyanígy az összhangzásban sem, mert ahogy a dallam hangjai, ugyanúgy az akkordok is pontosan annyival kerültek lejjebb.

Mi történt a hangszereléssel, vagyis a zenekarra, a különféle hangszerekre való átírással? A mostani megújítás nem a szimfonikus zenekari letétből indul ki, hanem az énekkari hangzásból, amint a templomi orgonás könyvek kottája is. Magam is, de kollégáim is, akik iskolai vagy amatőr zenekart vezettek, kényszerültünk arra, hogy hangszereljünk együttesünk számára, mert nem volt olyan kotta, ami éppen a mi hangszer összeállításunknak vagy zenészeink felkészültségének felelt volna meg. (Ugye természetes, hogy az ilyen együttesek olyan hangszereket használnak, ami van, s nem olyant, amit a partitúrák - a zenekari kották - előírnak.) Elképzelhetőnek tartom, hogy egyik-másikunk fúvószenekarra, a mostani hangszereléshez egészen közel álló kíséretet írt. Így ha valaki nem érez különbséget a hangszerelésben sem, legfeljebb annyit, hogy a felvétellel tud együtt énekelni - ne csodálkozzon.

A védő szavak mellett azért elmondom, hogy jobb megoldás is van, mint a géppel együtt énekelés. A miniszteri javaslat nem mond ennek ellent. A közös éneklés hangszerkísérettel a templomokból, vagy akár az elemi iskolákból már a Himnusz születése előtt is jól ismert. Az iskola énektanára, - akinek zongoratudása jóval meg kell haladja a Himnusz eljátszását - üljön hangszer mellé, és játssza a Himnuszt B-dúrban. Az iskola (vagy ünnepség) egész közössége pedig énekelje vele együtt. Nagyon fontos, hogy mindenki! A magát botfülűnek tartó tanár is.

Milyen hangszerről lehet szó? Nem volna semmi gond, ha az iskolák olyan díszteremmel vagy aulával rendelkeznének, ahova tanulók és tanárok kényelmesen elférnek, és ott állna egy jó minőségű zongora vagy - alig merem leírni - orgona. Mindezek hiányában csak a szintetizátort tudom javasolni, bármennyire az előbbiek pártján volnék magam is.

Balás Endre
ny. ének-zene tanár, Lenti

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Olvasó

Facebook