A népvándorlásról

Mindenkinek van véleménye és ki érzelmileg, ki racionálisan kisebb részt emocionálisan közelítünk a problémához. De miért történik mindez, miért most és mi a helyes magatartás egy erőtlen közép-európai országban, amelyet inkább előszobának tekintenek a bevándorlók?

A mai friss bevándorlási hullám oka három egymással összefüggő és egymást erősítő tényező. Egyik a tőkés világgazdaság tőkeáramlási folyamatának következményei, a másik a kommunikációs és logisztikai lehetőségek, folyamatok dinamikus átalakulása és a harmadik egy jóléti társadalmat kiérlelő európai kontinens mint az ígéret földje.

A világgazdaságban lezajlott legutóbbi 2008-as gazdasági válság a felszínen pénzügyi látens módod ingatlan hitelezési válság volt. Valójában a Rubini ( neves amerikai közgazdász) elmélete máig igazolódik abban, hogy a termelés korábban elképzelhetetlen fokú gépesítettsége és hatékonysága egyszerre szűkíti a résztvevő vállalkozások számát, szűkíti az élőmunka iránti igényt és következésképpen csökkenti a fogyasztói piacon megjelenő keresletet. A tőkejövedelmek egyre kevesebb kézben összpontosulnak és azok nagy része nem fogyasztásra, hanem új befektetésekre kerül. A korábbi gyarmatok és a történelmi okból is fejletlen gazdaságú országok érzékenyek a tőke gyors átcsoportosítására, látványosan beomlik a foglalkoztatás és az emberek tömegesen elszegényednek. Nyilvánvalóan megoldást keresnek. Európát.

A fejlett kommunikációs technikák az internet, közösségi oldalak, okos telefonok mára elérték a fejletlen, vagy leszakadó országokat. Minden tanult és hozzáférő fiatal teljes képet kap a helyzetének alakulásáról, az életmódbeli különbségekről és ez a korosztály nem akarja az életét a kilátástalanságban leélni. A mai közlekedési viszonyok és a szolgáltatások kiterjedtsége kezére játszik az embercsempészeknek, közvetítőknek és fuvarozóknak, hogy zsíros haszon reményében a kontinensre juttassák a bevándorlókat. A kérdés igen érzékeny: Engedjük-e szabadjára a gazdasági bevándorlást? Szükségünk van-e munkaerőre, népességmegtartó külföldi fiatalokra? A legrosszabb ügyek azok a vitás kérdések, amikben kicsit mindkét félnek igaza van. Ez ilyen. A kormánynak bizony feladata, hogy ha a társadalmi érdek azt kívánja, akkor akadályozza meg a törvénytelen beáramlást. Ugyanakkor feladata, hogy a helyzetet civilizált európai országhoz méltóan kezelje, az ideérkezőkről ha átmenetileg is de gondoskodni kell.

Nálunk a feszültséget nem az okozza, hogy a gazdasági bevándorlást szigorúan (akár a nem túl ízléses kerítés módszerével) kezelik a hatóságok. Van ugyanis az ideérkezőknek egy nem elhanyagolható hányada, amely nem gazdasági bevándorló, hanem menekült. Nálunk a legtöbb családban akadt egy rokon, aki az 56-os események kapcsán ugyanígy menekült az országból. Tehát ismerjük a szindrómát. Most mégis mintha csak a sok jött-ment idegenről hallanánk. Pedig a különbségtétel fontos! Akinek a házát szétlőtték, családtagjait leöldösik, életfeltételeit szétzilálják, annak nem egy kerítés, de egy tenger sem akadály, hogy elmeneküljön. És rajta segíteni emberiességi kérdés. Nemzeti, nem különben európai feladat!

Zalaegerszeg