Az én kis gáláns lovagom, avagy egy nagymama beszámolója

Kis unokám, mint mindig, ezen a hét végén is nálunk töltötte az idejét, mivel szerinte ez a hely a legjobb és legbiztonságosabb a világon. Nagyon szeret nálunk lenni, és mi is nagyon szeretünk vele lenni. Azt az érzést, amit egy unoka iránt érez egy igazi, szerető nagyszülő, szavakkal leírni semmiképp nem lehet. Ami viszont egy szerető szívű kis unokával megtörtént, leírni csak könnyes szemekkel lehet.

Szombat van, anya születésnapját holnap ünnepeljük. Reggel legkorábban kis unokánk ébredt, fel is öltözött és bement a nappaliba. Felkeltem és bementem hozzá. Láttam, hogy nagyon le volt hangolódva, megkérdeztem, mi a baj. Nyomban elkezdett sírni és hüppögve mondta, hogy nem tudja, mit vegyen anya születésnapjára. Mondtam neki, jó lesz az, amit tegnap mondott, virág meg karácsonyi angyalka. Na, ekkor még nagyobb sírásba kezdett, majd közölte, hogy az nem jó, mert már tavaly és tavalyelőtt is azt vett. Ezek után még keservesebben sírt, bármit is mondtam vagy javasoltam neki. A sírástól fuldokolva közölte, hogy így már el van rontva anya szülinapja és a karácsony is, hiszen semmit nem tudunk kitalálni, ami anyának egy igazi nagy ajándékos meglepetés lenne, pedig ő most ezt szerette volna igazán, és az összes, évek óta összegyűjtögetett pénzét erre szánta. Most aztán végképp eltört a mécses, a papával hiába próbáltuk vigasztalni, mondtuk, hogy még bármit kitalálhatunk, és elmehetünk megvenni, de ő vigasztalhatatlanul még jobban sírt. Annyira rájött a sírógörcs, hogy szólnunk kellett az anyjának, jöjjön és találjunk ki valamit együtt, hogy kis unokánk megvigasztalódjon.

Anya gyorsan megérkezett, és sok ölelgetéssel, becézgetéssel s millió puszival megnyugtatta kisfiát. Közben megszületett a legjobb ötlet, az örökre szóló nagy ajándék, ami örökölhető, értékálló, és anya mindennap annyiszor láthatja, ahányszor a kezére pillant, és mindannyiszor eszébe juthat kisfia, akitől ezt kapta.

A városközpontba mentek egy ékszerboltba, és kisunokánk megvette anyukájának a saját összegyűjtögetett pénzéből a világ legszebb és legbecsesebb ajándékát, egy gyűrűt, amiben a kövek úgy csillognak, mint a legszebben csiszolt gyémántok. Miután kifizette az ékszer árát a gáláns kis lovag, megnyugodva, boldogan térhetett haza, hogy másnap minden gond nélkül ünnepelhesse meg anyukája születésnapját.

Remélhetőleg sok boldog anyuka lesz karácsonykor akkor is, ha nem gyűrűt kap ajándékba. Az ajándék lehet bármi és képviselhet bármilyen értéket, ha szeretettel adják, akkor az egy életre szóló örök emlék marad egy édesanyának. Büszke lehet minden olyan anyuka, akinek ilyen szeretetreméltó, jólelkű gyermeke van, mint a mi kis unokánk.

Balogh Károlyné