Egy nagymama hatvanadik születésnapjára

Megérni a 60.  születésnapot nem kis  dolog, szerencsésnek mondható viszont az a nagyi, akinek a szülinapját a nyolcéves kisunokája szervezi nagy meglepetésére.

Kisunokám már a nagy nap előtt két héttel szervezkedni kezdett. Köszöntőt írt, zenét keresett a neten és tortát rendelt a papa segítségével. Mindebből persze én semmit sem vettem észre, még akkor sem, amikor megkérdezte, milyen ízű torta a kedvenced, mama? Hát igen, már csak ilyen nagyothallók a nagyik.

Elérkezett a hét vége, a nagy nap ideje. Nagy suspitolások voltak a papa szobájában,  majd ebéd után közölte a kis főszervező, hogy le kell feküdnöd, mama, mert biztosan nagyon elfáradtál az ebédfőzésben. Lefeküdtem, s úgy másfél órai mély álmomból felébresztvén kimentem a konyhába. És lássatok csodát: szépen megterített asztal várt csipketerítővel, díszes szalvétával, szerpentines dekorációval, virággal, tortával és az ajándékommal, egy laptoppal. Szóhoz sem tudtam jutni, így gyorsan leültem, de most várt az igazi nagy meglepetés. Kevinke az új gépemre papa segítségével feltett egy szülinapos számot, elindította, s  ezután következett a fő attrakció, a zenés-táncos produkció. Az előadás szenzációs volt, főleg, ha belegondolok: ki táncolt nekem valaha is e neves napon?

Megdicsértem a kis előadót a bemutatóért, a káprázatos asztalért, a csodálatos tortáért. Hát igen, gondoltam, ilyen legyen minden nagyi hatvanadik szülinapja, amit a kisunokája szervez titokban, olyan nagy szeretettel, ami semmihez sem fogható.

Balogh Károlyné