Köszönet az empátiáért is

Anyám, aki átélt egy világháborút is, 91 éves koráig otthonában, saját házában irányíthatta, befolyásolhatta, szervezhette, élhette napjait. Apám halála után 26 évig egyedül. Különböző élethelyzeteiben humora mindig működött. Idős napjaiban háziorvosa dr. Németh András, és a gondozónő Vera, szakmai tudásukkal, emberséges odafigyelésükkel segítették, ha kellett gyógyították őt. Természetesen anyám nagyon kötődött szűkebb, tágabb környezetéhez. Az utolsó 8 hónapját már nem tudta saját házában tölteni, hozzám kellett költöznie. Az orvosára hallgatott, aki azt mondta neki Ilonka néni, nem maradhat egyedül! Dementálódási folyamat indult el nála, ami napról napra súlyosbodott, és egyre nehezebb időszak következett. Eleinte többször kérte, vigyem haza orvosához. Néhány hónap után az én háziorvosom, dr. Keglovics Bernadett kezelte őt. Itthon adható infúzióval hosszabbította az életét. Egyik vizsgálata után azonnal be kellett vinni a kórházba.

Két fiatal mentős érkezett. Kedvesen szóltak anyámhoz, de ő már nem beszélt. Az egyik megsimogatta az arcát, hordágyra tették és elvitték a sürgősségi osztályra, ahol az orvosok azonnal megkezdték a vizsgálatokat. A mentős, mielőtt elment még hozott egy takarót és anyámra terítette.

Mi, a hozzátartozók türelemmel vártunk. Azt a lelki segítséget, amit orvosoktól, ápolóktól, nővérektől kaptunk, nehéz megfogalmazni. Ott álltunk az ágyon fekvő anyánk mellett. Az egyik ápolónő saját élményét megosztva arra kért bennünket, hogy anyánk kezét fogva csak pozitív dolgokról beszéljünk, és szeretettel próbáljuk meg elengedni őt. Dr. Tarsoly Erika munkavégzése közben időt áldozott arra, hogy lelkünket kímélő mondataival felkészítsen bennünket a nagy valószínűséggel bekövetkező helyzetre. Dr. Nagy Tamás főorvos, magyar nyelvünk adta asszociációs lehetőséggel, lelkünkben feldolgozható módon, adta tudtunkra, hogy a várható vég nem ott következik be, másik osztályra kell átvinni anyánkat. Másnap reggel hat órakor dr. Győrffy Éva vette át az élet meghosszabbításának lehetőségét. Racionálisan, az érzelmeinket figyelembe véve, ő is arra kért bennünket, készüljünk fel az anyánk életútjának végét jelentő helyzetre. Lelkiismeretét említve megígérte, minden lehetőséget megpróbál. Így is történt. Két nap után hajnalban telefonhívásom volt. Bekövetkezett, amire az orvosok, ápolók felkészítették a lelkemet. Szakmai munkájukkal együtt a számomra felbecsülhetetlen empatikus kommunikációjukat is szeretném megköszönni.

Hertelendy Lajosné