2016.11.21. 17:52
Melegszívű emberek
Szomorú eseményre, temetésre voltunk hivatalosak, egy novemberi hűvös napon Botfára.
Nejem unokaöccse „ment el”. Pomázról igyekeztünk autóval a temetésre, az autót lányunk vezette. Pomáz Budapest szomszédságában van, s míg átvergődtünk a városon, igen sok időbe tellett, nem sokkal több idő kellett ahhoz, hogy Pestről Botfára, a Zalaegerszeghez csatolt kis faluba érjünk. Egyenesen a temetőhöz mentünk, éppen a temetés kezdetére érkeztünk. A sok autó között kevés hely volt parkolásra. Egy rendező intett, hogy hova álljunk. Lányom kicsit tovább ment a kelleténél. a kocsi eleje laza, sáros talajon állt meg. Kiszálltunk, a kocsival lányom próbált kijönni a sárból, de nem sikerült, az autó ott ragadt. Igyekeztünk a szertartásra, majd csak valahogy kijövünk jelszóval ott hagytuk az autót, s mentünk a temetésre.
Rengetegen voltak, igen sok virág, koszorú, az elhunytat tisztességgel eltemették. Részvét-nyilvánítás, fényképezés, aztán igyekeztünk az autóhoz. Nagy meglepetésünkre a járműre vontatókötél volt erősítve, a segítők csak azt várták, hogy tulajdonos előkerüljön. Az elakadt kocsit gyorsan kihúzták, mire nejemmel odaértünk. Nagy volt a megkönnyebbülésünk. Hazafelé sokat beszélgettünk, hogy íme, van még olyan hely ahol az emberek cselekednek, ha a szükség úgy hozza. Felénk nem biztos, hogy így tennének hasonló esetben. Tegnap a sógoréknál elbeszéltük az esetet, ugyanerre a következtetésre jutottunk.Ott Zalában, Botfán melegszívű emberek élnek, akik nem restek munkához látni, ha szükségét látják. Köszönet nekik, ezúton is!Az elhunyt nyugodjék békében!
Nagy Andor