Olvasó

2016.11.21. 17:52

Melegszívű emberek

Szomorú eseményre, temetésre voltunk hivatalosak, egy novemberi hűvös napon Botfára.

Nejem unokaöccse „ment el”. Pomázról igyekeztünk autóval a temetésre, az autót lányunk vezette. Pomáz Budapest szomszédságában van, s míg átvergődtünk a városon, igen sok időbe tellett, nem sokkal több idő kellett ahhoz, hogy Pestről Botfára, a Zalaegerszeghez csatolt kis faluba érjünk. Egyenesen a temetőhöz mentünk, éppen a temetés kezdetére érkeztünk. A sok autó között kevés hely volt parkolásra. Egy rendező intett, hogy hova álljunk. Lányom kicsit tovább ment a kelleténél. a kocsi eleje laza, sáros talajon állt meg. Kiszálltunk, a kocsival lányom próbált kijönni a sárból, de nem sikerült, az autó ott ragadt. Igyekeztünk a szertartásra, majd csak valahogy kijövünk jelszóval ott hagytuk az autót, s mentünk a temetésre.

Rengetegen voltak, igen sok virág, koszorú, az elhunytat tisztességgel eltemették. Részvét-nyilvánítás, fényképezés, aztán igyekeztünk az autóhoz. Nagy meglepetésünkre a járműre vontatókötél volt erősítve, a segítők csak azt várták, hogy tulajdonos előkerüljön. Az elakadt kocsit gyorsan kihúzták, mire nejemmel odaértünk. Nagy volt a megkönnyebbülésünk. Hazafelé sokat beszélgettünk, hogy íme, van még olyan hely ahol az emberek cselekednek, ha a szükség úgy hozza. Felénk nem biztos, hogy így tennének hasonló esetben. Tegnap a sógoréknál elbeszéltük az esetet, ugyanerre a következtetésre jutottunk.Ott Zalában, Botfán melegszívű emberek élnek, akik nem restek munkához látni, ha szükségét látják. Köszönet nekik, ezúton is!Az elhunyt nyugodjék békében!

 

Nagy Andor

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!