Milyen az opera egy középiskolás szemével?

Erről megoszlanak a vélemények, hiszen nem éppen a fiatalság műfaja. De vajon lehetne az? Középiskolás éveim során immár negyedik alkalommal volt lehetőségem ellátogatni iskolám, a Deák Ferenc Szakközépiskola énekkarával Budapestre, az Erkel Színházba. Puccini operáját, a Bohéméletet nézhettük meg ez alkalommal. Pontosabban egy modernizált, átdolgozott változatot, nevezhetjük azt a darab 2.0 frissítésének.

Az opera cselekménye természetesen egy szerelmi történet. Először megismerjük a négy férfi főszereplőt: Marcellot, Rodolfot, Collinet, Schaunardot. Éppen karácsony este van, és a fiatalok úgy döntenek: házon kívül fognak ünnepelni. Rodolfo azonban még otthon marad, és ekkor érkezik meg Mimi. Innét kezdődik az érzelmes szerelmes történet. Rodolfo és Mimi egy pár lesznek, és boldogan élnek, de csak egy ideig. Mimi ugyanis súlyosan beteg. Emiatt Rodolfo szakítani akar vele, mert úgy véli, nem tudja megadni a lánynak, amire szüksége van. Később Mimi már annyira legyengül, hogy egyedül már nem tud felmenni Rodolfohoz a lakásába. Közösen viszik fel a lányt a kicsiny padlásszobába, és az ágyra fektetik. Szeretettel veszik körül, hiszen tudják, nagyon beteg. Sajnos hiába, mert Mimi meghal.

A rendezés egy teljesen új nézőpontból közelítette meg a történetet: teljes egészében a mai környezetbe helyezte a cselekményt. Érdekes volt látni, ahogy szöveg megmaradt az eredeti formájában, a cselekmény hozzá igazodott. Rögtön az elején mosolyoghattunk, hiszen míg a kivetítőn az ecset szót olvashattuk, addig a színész festékspray-vel hadonászott. Azzal tehát, hogy a rendező a 21. századba helyezte a művet, egy rendkívül érdekes szituációt teremtett. Erős hatást keltett az is, hogy a darabot olaszul néztük végig, ami szintén nagyon érdekes volt, hiszen így teljesen más élményt nyújtott.

A jó előadás onnan ismerszik, meg, hogy ha csak a zenére figyelünk, már az kifejezi a történetet. Igen, ez az előadás ilyen volt. Összegezve: varázslatos. Megható és szeretettel teli. Nem hiszem, hogy volt olyan ember a nézőtéren, akinek a szeme nem fátyolosodott el Mimi halálakor. Nekünk, zalaegerszegieknek különösen nagy élmény volt ez a darab azért is, mert Mimi szerepében a zalai gyökerekkel bíró Sáfár Orsolyát láthattuk.

Talán sikerült többeket meggyőznöm arról, hogy ezt az operát tűzze ki a bakancslistájára, még akkor is, ha eddig nem nyerte el a tetszését ez a műfaj. Mert hát meglepetések mindig adódhatnak.