Mintha csak veled törődne...

Manapság azt hallani, hogy többen halnak meg kórházi fertőzésekben, mint autóbalesetben. Álljon itt egy ellenpélda. „Jó sorsom” úgy hozta, hogy kikopott ízületeim és fájdalmam miatt csípőízületi implantátumra lett szükségem, és 2016 februárjában kezelőorvosom (Dr. Duska Péter) biztatására befeküdtem a Zala Megyei Kórház ortopédiai osztályára. A műtétet alapos góckutatás előzte meg. Kérdésemre, hogy ez miért szükséges, orvosom türelmesen elmagyarázta, hogy ez a fertőzések megelőzésének fontos feltétele.

Bevonulásomkor kellemes „társalgóban” barátságos, biztató személyzet fogadott. Az ízléses dekoráció is igen kellemesen hatott rám: enyhítendő a kórház okozta feszültségemet. (A beteghordó fiú is megjegyezte: az én kedvencem is ez az orchideás függöny.) A szobában pedáns tisztaság, a mosdónál fertőtlenítő folyadék (de mindenütt), az ágynemű sterilen tiszta (és ahányszor kellett, akár napi ötször is áthúzták).

A személyzet türelmes, derűs kedvessége úgy hat, mintha csak veled törődne mindegyik, pedig egész nap megállás nélkül dolgoznak. Például: süppedt matracomon nem tudtam jól mozogni, ezért kértem az éjszakás nővért, hogy takarjon be. A válasz: „Ahányszor az infúziós beteghez bejövök, mindig be fogom takarni, csak aludjon nyugodtan.” És valóban, legalább ötször betakargatott, és másnap, kérés nélkül kicserélték a matracomat, hozzáfűzve, hogy ez is használt ugyan, de már megrendelték a váltást, bár sajnos az is csak használt lesz. És láttam, hogy a takarítónő a beteg távozása után még az ágy alját is az utolsó csavarig lefertőtlenítette. Edina, a gyógytornászom precíz munkája mellett okos logikával, türelmes alapossággal magyarázta el a gyógytorna minden mozzanatának fontosságát, a célszerű gyakorlást otthon is.

Az eltelt idő tapasztalatával mondhatom: a műtét tökéletesen sikerült. Kedves orvosom a lábadozásomat odaadó, türelmes tapintattal segítette. Például amikor látogatóval ültem a társalgóban, szólt, hogy a gyakorlattól eltérően a mellettünk lévő kezelőben köti át a sebemet. Ne kelljen a folyosón végigmenni a kórteremig, és így időben is rövidebb. Ritka figyelmessége a látogatóimra is kiterjedt. Vizitkor a főorvos mosolyogva jött a „stáb” élén, és barátságosan érdeklődő volt minden beteggel. Azt kifejezni nem tudom, hogy az ilyen kellemes légkör mennyire feloldja az ember kiszolgáltatottságát és növeli biztonságérzetét, elősegítve a gyógyulását. Még sok-sok példát említhetnék, de a terjengősséget elkerülendő, csak annyit még: köszönöm, köszönöm, köszönöm!