Szerencsésen megérkeztünk!

Mi, „Canterinák” is szerencsésen megérkeztünk 5 napos római kalandtúránkról. Hogy lehetne jellemezni az ott töltött napokat? Szuper volt, élménydús, fantasztikus, fárasztó, felemelő, felejthetetlen minden jelző illik rá. Küldetésünk apropóját egy 2014-ben érkezett váratlan meghívás adta, amikor meghívtak minket, hogy egy 2 hetenkénti rendezvénysorozat egyik állomásaként tartsunk magyar folklórt bemutató koncertet az ottani zenekedvelő olasz közönségnek. Igaz, később a kérés úgy módosult, hogy lehetőleg szórakoztató, változatos, ne túl nehéz programot állítsunk össze – e kívánság jegyében többször is alakítottunk a tervezett műsorsorrenden.A végleges program tartalmazott magyar népzenét és egyéb magyar műveket magába foglaló első részt, valamint ismert szólószámokkal és könnyedebb zenével megtűzdelt második felvonást. S hogy leendő közönségünknek kedveskedjünk és egy kicsit „dicsekedjünk”, a műsorba illesztettünk két vidám hangvételű olasz villanellát, valamint Verdi Traviatájából a Cigánylányok karát – eredeti olasz nyelven. Bár ez a darab korábban már repertoárunk része volt magyarul, ezúttal vettünk egy nagy lélegzetet – no meg némi rögtönzött olasz nyelvórát – és megtanultuk a nyelvtörőnek is beillő szöveget olaszul. Fejből!

Rómában két koncertet is adtunk. Első fellépésünk színhelye a Római Magyar Akadémia volt, ahol amolyan „főpróbaként” megtapasztalhattuk, hogyan fogadja az ottani közönség a magyar darabokat. A siker nem váratott magára; a nézőtéren ülők arcától leolvashattuk, hogy megragadta őket a jórészt vidám darabok hangulata. Így hát fellélegeztünk, remélve, hogy a második koncertünk is hasonló fogadtatásban részesül.

Így is lett. Vasárnap kora délután érkeztünk fellépésünk színhelyére, a Teatro dei Ginnasiba, ahol személyesen is találkozhattunk meghívónkkal. A nézőtér és színpad kicsit emlékeztetett a zalaegerszegi színház belső terére – így legalább otthonosan éreztük magunkat. Rövid beéneklés, akusztikai- és világításpróba után kezdett is szállingózni leendő közönségünk. Karnagyaink, Décsy-Paál Enikő és Németh Renáta felváltva vezényelték a darabokat, zongorán pedig Fridrich Eszter kísért. Ahogy haladtunk előre a műsorban, oldottabbá vált a hallgatóság, arcukon egyre többször pillantottunk meg biztató mosolyt majd tipikus olasz módon fejezték ki tetszésüket: két darab közti szünetben tapsolva felálltak, és dobálták felénk a „brave, brave” kiáltásokat. Műsorunk szólódarabjait Dr. Lengyelné Takáts Veronika, Bujtor Anita, Major Erzsébet énekelték s aratták le a tapsorkán egy jelentős részét. Veronika egy ismert olasz betétdalt adott elő Puccini Gianni Schicchi című operájából, O, mio babbino caro címmel, majd Bujtor Anita énekelte el a Vilja dalt  Lehár Víg özvegyéből, ezt követően Anita és Major Erzsébet szó szerint „hajba kaptak” Offenbach Eljegyzés lámpafénynél című művének Veszekedő duettjében. A közönség reakciójából látszott, értékelték csengő hangú szopránjaink produkcióját, s a szórakoztató darabokat.

Túlzás nélkül állíthatjuk továbbá, hogy a Cigánylányok karával frenetikus sikert arattunk, a csörgődob használata pedig még emelte a hangulatot. Kórusunk ars poeticajával, az ABBA Thank you for the music című örökzöld slágerével fejeztük – volna – be a koncertet ugyanis ismét átélhettünk az állva tapsolás, bravózás és ráadás kérésének minden örömteli pillanatát. Így két ráadás számot is adtunk: megismételtünk a Cigánylányok kara refrénjét, valamint tarsolyunkban volt még régi kedves darabunk, a Tonight, Berstein West Side Story-jából.

A színpadról való levonulás után nem volt más dolgunk, mint fogadni a gratulációkat, bókokat. Rengetegen odajöttek hozzánk, elmondták, mennyire tetszett a produkciónk, látszott arcunkon a zene szeretete és élvezete, mennyire mosolyogtunk (ilyen lelkes közönség figyelme mellett nem is volt nehéz) és hogy feltétlen jöjjünk vissza jövőre is. Egyik legnagyobb dicséret azonban véleményem szerint az volt, hogy a „Cigánylányok karával bármely olasz kórus vetélytársai lehetnénk”. Csoda, hogy majd elolvadtunk?

Sajnos, hab volt a tortán, hogy visszafelé lerobbant a buszunk Maribor közelében, 200 km-re Zalaegerszegtől. Meg kellett várni a mentesítő járatot, így a sok órás várakozás után legtöbbünk alvás nélkül dolgozott a keddi napon. Ez az esemény pár hét múlva emlékezetes, megmosolyogni való sztorivá fog szelídülni, amit nevetve idézünk majd fel összejövetelek alkalmával.

Mindezek után köszönetünket fejezzük ki városunk vezetésének s minden támogatónknak, hogy lehetővé tették számunkra a külföldi bemutatkozást; kórusvezetőinknek a feszített tempójú próbákért és a rengeteg türelemért, szakmai felkészültségért; családtagjainknak a megértésért, támogatásért. Végül, minden kedves énekesnek köszönjük a lelkes hozzáállást.

Kívánok még sok hasonlóan szép élményt magunknak a jövőben is!

Konyecskiné Haász Beáta