Tíz éve a földön jár a Nagytemplom toronyórája

Aggodalmunk felesleges volt, mert profi tűzoltók végezték a munkát. Elszállították egy közeli műhelybe, ahol Antos Gyula és csapata közreműködésével megkezdődött az óraszerkezet szétszerelése. Szinte nem volt olyan nap, hogy egyedül, vagy Miklóssal ne látogattuk volna a szerkezetet.

Gyakran összedugtuk a fejünket, osztottunk, szoroztunk, hogy elég lesz-e, a három méter mély gödör a száz kilós súlyok le és feljöveteléhez.

Év végére elkészült a csoda, és szintén a tűzoltók segítségével került a Hevesi Sándor Színház elé, akkor már teljes pompájával, egy üvegkalitkában, hermetikusan elzárva.

Az avatás tíz évvel ezelőtt ünnepélyes pillanatai előtt. Az óra előtt dr. Gyimesi Endre, a város akkori polgármestere és Preisz József órásmester, írásunk szerzője. Fotó: Archív

Az elhelyezést követően kerülhetett sor az avatásra, ahogy visszaemlékszem, nagyon hideg volt. A beszédek szinte megfagytak a levegőben, de ez az óraszerkezetet ez egyáltalán nem zavarta.

Itt szeretnék még egyszer köszönetet mondani az akkori városvezetésnek és azoknak a mesterembereknek, akik munkájuk által nem csupán tudásukat, hanem szívüket is beletették a megvalósításba.

Külön köszönet Mikós barátomnak, hogy megmutatta nekem ezt a csodás szerkezetet. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ez nem kerülhet a MÉH-telepre, mint sok más hasonló toronyóra. Mondtam is, ha valaha elkészül, és látható lesz a városban, egy frekventált helyen, akkor a világon egyedülálló lesz.

Miklós rám nézett, mint aki azt gondolja, hogy „ennek megártott a magaslati levegő". Végül bebizonyosodott, hogy nem erről van szó.

Még egyszer köszönöm a sok élményt, amit akkor szereztem, büszke vagyok a városra, hogy egy ilyen csodával megajándékozhattam, illetve megajándékozhattuk, és akkor még nem is beszéltem a Mária Magdolna templom toronyórájának teljesen számítógép vezérlésű órájáról... de az már egy másik történet.

Preisz József

órásmester