Otthon

2016.03.06. 07:56

A növényeket is úgy kell itatni és etetni, ahogy mi magunk is táplálkozunk

Gutorfölde - Nemcsak koordinátora, hanem szíve-lelke a helyi kertmozgalomnak. Évtizedek óta foglalkoznak férjével zöldségtermesztéssel, a kertészkedés iránti szeretet családjából hozta magával.

Korosa Titanilla

Példa értékű munkáját többször elismerték a szakemberek is, nem utolsó sorban a Magyarország legszebb konyhakertjei verseny örökös díját is kiérdemelte már. Fercsák Lászlóné Karola asszonnyal beszélgettünk zöldségtermesztésről, lelkes követőkről és kertészkedés iránti vonzalmáról.

- Édesapámtól örökölhettem a kertészkedés iránti vonzalmat, így szinte genetikailag hoztam magammal. Középiskolásként - szerencsére - az akkori Ságvári-gimnáziumban végeztem Zalaegerszegen, azért szerencsére, mert eredetileg bolti eladónak szántak, de nem akartam az lenni - kezdte. - Ott akkoriban a gyakorlati oktatás kertészet volt. Szerettem volna ezen a vonalon továbbtanulni, de erre nem volt lehetőség, így lett belőlem csecsemő- és kisgyermekgondozó, illetve gyerekkertész. A szakma kiváló tanulójaként végeztem később. Továbbtanulhattam volna az egészségügyben, viszont inkább páromat, Fercsák Lászlót választottam és hazajöttünk Gutorföldére, ahol meg volt a családi élet, a kert, az állatok. Férjem dózeros útépítőként végigjárta akkoriban az egész országot és látta az öntöző berendezéseket, üvegházakat, fóliasátrakat, így a megyében az elsők között állítottuk fel magunknak fóliasátrat. Így kezdtünk  el gazdálkodni.

fotó: Korosa Titanilla

A 80-as években Karola már a budapesti zöldségkutató intézettel is kapcsolatban állt.

- Akkoriban készítették, kísérleteztek a folyton növő paprikákkal - emlékezett vissza. - Jött egy lehetőség, mikor férjemnek munkát kerestünk. Írtam egy levelet nekik, ajánlottam a férjemet. A válaszban azt írták, hogy a levél írójával szerződnének, vele végeznék a hibrid paprikák előállítását, vagyis velem. Így vállaltuk fel ezt a munkát, amihez két hatalmas fóliasátrat építettünk.

Aztán belemélyedtek a zöldségkutatásba, fiú és lány paprikákkal, vagyis az úgynevezett fehérözön és a 11-esnek keresztelt zöldségekkel.

- Ahhoz, hogy magyar földben, magyar növényeket tudjunk előállítani a már meglévő génállományt hibridizáltuk. A fóliasátor két szélen voltak a az apa paprikák, a sátor közepén az anyuka paprikák, amik folytonnövők lettek - magyarázta.  - Ezeket szakszerű eljárással beporoztuk, így "készült" az újfajta paprika. Mindig jó eredményeket produkáltunk, abban az időben jó pénzt is hozott. Egyszer olvastam, hogy kikerültek a magok Tajvanra is, a mi magjainkat, de tízszeres áron.

Mindezt akkoriban munka mellett végezte Fercsákné, hiszen közben a helyi óvodában élelmezésvezetőként dolgozott. Később férje betegsége miatt felhagytak a vetőmag kísérletekkel, maradt a fólia és a szabadföldi zöldség termesztés.

- Amikor lehetett kiváltottam az őstermelői igazolványt, hiszen - nem tudjuk honnét - de németek, hollandok elkezdték venni a házakat a faluban, a környéken és ők is jöttek hozzánk zöldségért, mert valahonnan megtudták, hogy vegyszermentesen termesztjük a paprikát, paradicsomot, a régi paraszti módszerekkel, növénytársítással, a föld megfelelő előkészítésével. Akik hozzánk jönnek zöldségért, nekik sem szedünk, nem szedjük le előre, aki jön, az kap egy kötényt és annyit szed, amennyit vinni akar. Közben elkezdtünk segíteni az embereknek, hiszen egyre többen készítettek fóliasátrakat, elmondtuk mire figyeljenek, hogyan óvjak meg a növényt, hogyan öntözzenek. A szakmai tudást nálunk egy 1945-ös írás támasztja alá, apóson könyve, ebben megörökítették a régi paraszti kultúra ismereteit, leírják hogy kell szerves trágyával, biológia növényvédelemmel dolgozni. A kertművelés sok feladattal jár, mindez a család nélkül nem ment volna, hiszen amikor én dolgoztam, akkor a párom segített be és a szakszerű metszési módszert is ő tanulta meg, én meg tőle.

Közben belefogtak a palánta nevelésbe is, ami - mint elmesélte - szintén nem volt egyszerű.

- Időbe telt, amíg megtanultuk, hogy a mi éghajlatunkon, a dunántúli vízzel, földdel hogyan érünk el jó eredményt - mondta. - A tőzeges talajt a saját földünkkel keverjük, ezt szellőztetni kell, mert a tőzegben termelődő ion gáz tönkre teszi a növények gyökerét. Emellé szarvasmarha trágyát használunk, amit a férjem által készített géppel rostálunk. Ehhez jön még a vakondtúrás,  amiben már károkozók - a vakondok tevékenységének köszönhetően - nincsenek. Ősszel bekeverjük a földet és három hónapig állni hagyjuk. Idővel egyre többen jöttek, hogy mondjuk el mi a titok, hogyan kell zöldséget termeszteni? Nincsen titok, mindenki úgy csinálja ahogy akarja, de azt jegyezzék meg, hogy a növényeket is úgy kell itatni és etetni, ahogy mi  magunk is táplálkozunk.

Közben Karola kivette a részét a falu közösségi életéből is, egy projekt keretében az óvodában  belefogtak az egészséges táplálkozás meghonosításába, terjesztésébe, aztán beléptek az egészséges települések projektbe is, amibe aztán a szomszéd  Csertalakost és Szentpéterföldét is bevonták.

Az elmúlt években pedig egy újabb projektbe fekteti energiáit, ami szintén a kertekhez és a zöldségekhez kapcsolódik.

- A kertvetélkedőről egy újságban olvastam - emlékezett vissza a kertverseny kezdeteire. - Készítettem egy anyagot arról, miket csináltunk eddig a kertben, hogyan dolgozunk, az egészséges életmódot is belevettem, valamint a pályázatok közösségépítő szerepét és azt is, hogyan adjuk tovább a vegyszermentes termesztési rendszert. Ezután kiemelt országos díjjal megnyertük a vetélkedőt, amelyet akkor az országos kertészeti szövetség indított. A zöldségkutató intézet is hirdetett versenyt, amit szintén megnyertük. Egyik helyen 15 mázsa tőzeg, a másik helyen ugyanennyi szarvasmarha trágya volt a nyereményünk, aminek persze nagyon örültünk.

Következő évben már az országos szövetségtől jöttek megnézni Fercsákék kertjét, melyről a szakemberek is elismerően nyilatkoztak. A látogatás eredménye miniszteri dicséret lett.

- Nyolc éve nyugdíjas vagyok, azóta főállásban foglalkozunk a zöldségekkel. Férjem okos megoldásokat hozott össze, hogy könnyítse a kerti munkát. Készített rostát, öntözőberendezést, eljutottunk a vödör hordástól a gombnyomásig. Nálunk az unokáknak is természetes, hogy a kertben munkálkodnak, pikírozzák a palántákat. A kerti munka az irodai feladatok után mindig felszabadított, felüdülés volt kimenni a kertbe.

A különféle eredetű kertversenyeken való önálló szerepvállalás után a következő feladat Karola számára az volt, hogy egy új megmérettetésre összefogja a település lakóit, vagy legalábbis találjon maga mellé néhány vállalkozó szellemű kerttulajdonost a részvételhez.

-  Öt kerttel lehetett nevezni a legszebb konyhakertek vetélkedőre, így beszerveztem a szomszédasszonyt és még néhányakat a faluból, ahol tudtam, hogy szép a kert vagy a gyümölcsös.  Nem gondoltam, hogy nyerünk, de az egyik nevezéssel - Novotnik Mihály gyümölcsösével - elhozta az egyik első helyet.  A közösségi összefogás eredményes volt, nagy öröm volt, hogy nyertünk és még az országos média is felfigyelt Gutorföldére. A következő évben már egyre többen jelentkeztek, 23-an lettünk, utána több mint 50-en neveztek a kertversenyre, még az óvoda és az iskola is. Egyre nagyobb az érdeklődés, nemcsak helyben, a többi községben is. Nemrég Zalatárnokra hívtak előadást tartani, úgy néz ki beneveznek, de Zalabaksán ugyancsak pályázni szeretnének.

A kertmozgalom jó közösségépítő, emellett a régi, őshonos gyümölcsfák megmentésére is lehetőség nyílik, nem beszélve azokról a zöldségfélékről, amiket évről évre a régi magok gyűjtésével szaporítanak, termelnek. Fercsák Lászlóné kertészeti munkáját többször elismerték már. A karcagi ihletésű Magyarország legszebb konyhakertjei versenyen háromszor is első helyet ítéltek nekik.

- Első évben miniszteri dicséretet, majd kiemelt díjat kaptunk, illetve harmadszor is nyertünk, így kiérdemeltük az örökös díjat is - sorolta. - Idén pedig úgy küldtem fotókat a saját kertünkről, hogy nem is foglalkoztam vele. Egyre eredményesebbek vagyunk települési szinten is, legutóbb hárman nyertek elsőséget, 2013-ban a Novotnikék gyümölcsöse, 2014-ben pedig a Winkelbauer család zöldségeskertje. Tavaly 19-en kaptak a faluból elismerő oklevelet, velük mindezt egy parlamenti látogatással ünnepeltük meg.  Nagy dolog, hogy ennyi élményt hozott számukra ez a kezdeményezés.

Gutorfölde négy éve részese a kertvetélkedő programjának. Eddig összesen  23 országos jelölést kaptak, ezek közül 5 díjat is nyert. Fercsák Lászlóné egyedülálló koordinátori munkájáért is elismerésben részesült, hiszen országosan is kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!