Kertünk ékessége lehet a páfrányfenyő

Évek óta iszogatja ugyanis, igaz, csak mértékkel, ritkán önállóan, gyakrabban más szárított gyógynövények közé keverve. Eddig semmilyen káros hatást nem tapasztalt, inkább minden alkalommal élénkebbnek, fittebbnek érezte magát. Ezt hallva először én is jól megijedtem, mert bizony elrágicsáltam már pár páfrányfenyő levelet.

Kiderült, való igaz, többen ellenjavallják, hogy ginkgo-levélből teát főzzünk, mert a benne lévő ginkgolsav miatt allergizáló és toxikus hatásai is „lehetnek", vegyük meg inkább a boltban étrend kiegészítőként, mert a kivonatok ezt a savat már nem tartalmazzák.

Óvatosan a főzettel Fotó: Fincza Zsuzsa

Csak nekem van olyan érzésem, hogy a készítmények lobbistái sugallják a tiltást?

A mértékadó szakirodalmat is végigbogarászva tényleg el kell fogadnunk, hogy a házi kotyvasztású páfrányfenyő teát nem ihatjuk nyakló nélkül, mert - miként Jekka Mcvicar, angol biokertész szakértő is fogalmaz: a túlzott fogyasztás mérgezéses tüneteket „válthat ki".

Maradjunk hát ennyiben, s bízom benne, hogy bolygónk egyik legősibb fája, amely túlélte a dinoszauruszokat, a jégkorszakot, korunk légszennyezését, ettől a kis riogatástól sem hal ki. Amúgy alkalmazkodó képességének köszönhetően meg sem kottyan neki a legádázabb rovarok, tetvek és hasonló haramiák támadása, lepereg róla a más növényekre halálos gombainvázió, nem igényel növényvédelmet, metszést, különösebb pátyolgatást, ezért ültetik újabban a nagyvárosok parkjaiba is. Persze tömegesen még mindig csak Kínában, Japánban és Koreában szűri a szennyezett levegőt, de Európában és Amerikában is egyre több páfrányfenyő ligetet találunk.

Ha csemetét szerzünk, ősszel mindig távolítsuk el alóla a leveleket és minden tavasszal ültessük át - ha van elég földje, sokáig edényben tartható. Végleges lakhelyéül kertünk napsütötte, legfeljebb félárnyékos helyét nézzük ki, a talaja legyen könnyű, mélyrétegű, tápdús. Kétlaki növény, de a neme körülbelül negyvenéves korára derül ki, amikor majd végre virágozni kezd. Jobban járunk, ha a ginkgónk fiú, ugyanis a páfrányfenyő termése többek között vajsavat, ginkgósavat, bilobolt tartalmaz, amelyek bomláskor irgalmatlan bűzt árasztanak. A maghéjból kifejtett magokat egyébként Távol-Keleten, illetve gourmand európai éttermekben megpirítják és levesekbe, kevergetve sütött ételekre teszik, a természetgyógyászok medicinának tartják.

A gyógyszeripari kutatók intenzíven vizsgálják ginkgo biloba levél hatóanyagainak vegyi összetételét és hatásának mechanizmusát. A tudomány jelenlegi állása szerint a hatóanyagok flavonoid-, és terpen csoportokra oszthatók. A legújabb kutatások szerint az elsárgult őszi levélben van egy olyan vitamin, ami erősíti az érfalakat, csökkenti a szabadgyökök képződését, terpénjei gátolják a vérlemezkék összetapadását. Leginkább arról híres, hogy javítja az agyműködést és a sejtek energiaháztartását. A kínai orvoslásban a magjával asztmát, hörghurutot és köhögést gyógyítanak, a nyugati orvoslásban inkább a levelet használják, s főleg a vérkeringés és az emlékezet javítására, a fülcsengés és a szédülés enyhítésére.

Jekka Mcvicar azt tanácsolja, a leveleket ősszel szedjük, ha zöldből sárgába vált. Szárítsuk meg, úgy használjuk.