Leljük örömünket a kertészkedésben!

Egyre több a híve például az ásás, a szántás nélküli kertművelésnek. Amellett, hogy elfogadom a módszerük logikáját, sajnos nem tudom alkalmazni. Pedig jól hangzik. Van benne ráció, hogy az ásással nem kéne a feje tetejére állítani a talajrétegeződést. A finoman összehangolt rendszert, amit a szorgos kis talajlakók egyéves munkával felépítettek, szétziláljuk és szegények kezdhetnek minden elölről. A talajt persze meg kell lazítani, de anélkül, hogy felforgatnánk a humusztartalmú réteg rendjét. S hogy ne csak a talajfelszínt karcolgassuk, többféle szerszám közül választhatunk, például az ásóvillát vagy a jópofa lazítókapát.

Kezdjük ott, hogy először is elő kell állítanunk az élő humuszos réteget, aminek azután csak a fenntartásáról kell gondoskodnunk. Kevesen gondolnak rá, hogy a talajban egy egész sereg állat, szabad szemmel nem látható élőlény dolgozik ezen a kertész ingyenes szolgálatába szegődve. Szomorú, hogy a földigilisztát, a legszorgosabb, a leghasznosabb humuszgyártót még mindig sokan kártevőként emlegetik. Pedig ők azok az apró földművesek, akik egy méter mélységig fellazítják, levegőztetik a talaj, az egyik végükön tömik magukba a földet és a szerves hulladékot, ami a másik végükön a legtermékenyebb humusz formájában távozik. Bűnükül róják fel, hogy „lehúzzák” a mélybe a palántákat. Valószínűleg szegény a föld, nincs benne szerves anyag, keverjenek hát bele gilisztacsemegének egy kis komposztot – humusszal hálálják majd meg.

Körömvirág, kapor, csombor – esélyük sincs a tetveknek és egyéb haramiáknak
Fotó: A szerző

Más szempontból is törekedjünk a harmonikus trágyázásra, ezzel biztosíthatjuk a vetemények ideális növekedését. A túltrágyázás, főleg nitrogénnel, ugyanúgy legyengíti a növényeket, mint a tápanyaghiány. A komposzt, a mulcsréteg, a növényi trágyalevek olyan szelíd anyagok, amelyekkel elkerülhető az egészségtelen burjánzás. A kártevőket az úgynevezett vegyes kultúrával, a különböző növények egymás közelébe ültetésével tarthatjuk távol a kerttől. Előnye egyrészt, hogy a csak bizonyos zöldségekre fenekedő haramiák nem találnak rá olyan könnyen az áldozatukra, másrészt az egymást támogató szomszédok jobban fejlődnek, erősebbek, keményebbek, nem ízlenek annyira a rovaroknak, ráadásul a fertőzésekkel szemben is ellenállóbbak.

Persze vannak jó és rossz szomszédok, tájékozódjunk, mielőtt egy ágyásba kényszerítjük a kertlakókat. A vegyes kultúrában az illatos fűszer és gyógynövényeké a főszerep. Részben nekik köszönhető, ha a szomszédok jó íze kifejezettebbé válik – így hat a kapor a sárgarépára, a kerti zsálya a retekre, a kömény a burgonyára. A fűszer és gyógynövények főállásban a kert biztonsági őrei. A káposztafélék közé ültessünk például kakukkfüvet, borsmentát, zsályát vagy zellert, erős illatukkal elterelik a káposztalepkéket, a csombor a feketetetveket tartja távol a bokorbabtól, a sarkantyúkat a levél és a vértetvek ellen forgatja hatásosan a biofegyverét. A zöldséges- és gyümölcsös kertben a körömvirág és a büdöske egyszerre serkenti a szomszédok növekedését, erősíti egészségét, ragyogó színű virágaikkal pedig maguk köré vonzzák a hasznok rovarokat, a fürkészdarazsakat, a lebegőlegyeket.