„Nyitnikék!” rozmaringgal

Megszólaltak a madarak is, először a balkáni gerlék kiáltották világgá a nevüket, hogy „decaocto (dekaaakto)" - ógörögül: 18. A hivatalos titulusuk Streptopelia decaocto, amiből a „decaocto" a makacsságuk büntetése. A monda szerint ugyanis a gerle anno tejárus asszony volt, akitől egy katona a kereszt terhe alatt leroskadó Jézusnak egy pohár tejet akart vásárolni, de csak 17 pénze volt. A kofa viszont 18-at kért érte és „az Istennek sem" nem engedett az árból, ezért büntetésből gerlévé változott.

Ha sikerül egyszer kimondania, hogy „septemdecim" (17), akkor visszaváltozhat emberré. Ahogy hallom, ez eddig egyiküknek sem sikerült, bár az én magyar fülem szerint egyszerűen csak azt mondják, hogy „kukúúkuk", de így is jól hangzik. Egy magyar történet is fűződik a gerledalhoz, s ezt réges-régen rabok találták ki. Ők ugyanis úgy hallották, hogy a gerle azt hajtogatja: „kitööltöd! kitööltöd!" - mármint a büntetést. Néhány napja a széncinkék is felbátorodtak, egyre hangosabban javasolják, hogy „nyitnikék!", meg, hogy „tí-cső", bár fogalmam sincs mit jelent, de cinkéül biztosan annyit tesz, hogy unják már a telet. Miként mi is.

A rozmaring kedvelt fűszer- és gyógynövény, ablakban is nevelhető. Ne feledjük, nagy dózisban mérgező! Fotó: Fincza Zsuzsa

Ki is rohantam megnézni, hogy a fűszerágyásban túl élte-e egyáltalán valami a mínuszok vérengzését. Örömhír: a curryfűnek, az izsópnak, a kakukkfűnek meg sem kottyant a hideg, a zsályák, bár gyanús színűek, de remélhetően összeszedik majd magukat, a citromfű bokrok és a menták elfagytak ugyan, de a gyökereknél a néhány órás napsütés is előcsalt már egy-két zöld hajtást. Az édeskömény tudottan fagyérzékeny, ahelyett biztosan újat kell ültetni, s úgy néz ki, az egyik rozmaring bokor is feladta a küzdelmet. Mindenesetre már beszereztem egy cserepeset, legyen miről friss ágat vágni hússütéskor.

Persze, ha ügyesek vagyunk, a rozmaringot magról is szaporíthatjuk. Vethetjük már most cserépbe, kora tavasszal majd fűszerágyásba, vagy a kert védett zugolyába. Egy-két hét alatt kikel, csak ne öntözzük túl, mert akkor elviszi a palántadőlés. Jó ötletnek tűnik, ha a nyári virágzás után az új hajtásokról dugványozunk magunknak egy-két példányt, s ha meggyökeresedett, kicserepezzük, a téli hideg elől fedezékbe visszük, tavasszal pedig kiültetjük.

Bujtással is szaporíthatjuk, a talajig hajló ágait egyszerűen fedjük be földdel, s készségesen meggyökeresedik.Anyakönyvi nevéből: Rosmarinus officinalis, az utóbbi jelzi, hogy a patikusok füve, a Rosmarinus egyesek szerint tengeri harmatot jelent, mások szerint szömörcét. Eredetileg a Földközi- tenger partvidékéről származik, külsejét, viaszos, keskeny leveleit a szeles, párás tengerparti sziklákon sanyarogva fejlesztette ki.

A levelekből készült illóolajat kizárólag külsőleg használjuk Fotó: Fincza Zsuzsa

Sokan állítják, hogy a rozmaring ősi „magyar" fűszernövény, különben miként került volna a népdalainkba , ahol a rózsa mellett a legkedveltebb szerelmi szimbólum. Amúgy a franciák ugyanezt mondják, hiszen a híres, ősi „provanszi fűnek" a rozmaring egyik alap-összetevője. Az igazság, hogy fűszerként és herbaként az egész világon már régóta és sokféleképpen használják. Gyógyászatilag a teája enyhíti a macskajajt, javítja az emlékezetet, segíti betegségekből való felépülést, a homlokba dörzsölve csillapítja a fejfájást.

A rozmaringhoz is fűződik néhány történet, az egyik szerint Szűz Mária Egyiptomba menekülésekor a kék köpönyegét egy rozmaring bokorra dobta, aminek fehér virágai ettől kékké változtak.