Üdítő szörp, gyógyító tea az orgona virágából

Az első öt litert már lezsűriztem, szerintem finomabb, bársonyosabb és illatosabb még a levendula szörpnél is,  így aztán gyorsan, mielőtt elvirágzik,  újabb adagokat készítettem elő.  Az első kettőbe a legszebb, nagy sötétlila virágú bokrot tépáztam meg, a harmadikba kevertem egyharmad részben fehéret is, s az imént döntöttem el, hogy készítek a fehér orgonából magában is pár liternyit. Azt hallottam ugyanis, hogy bár a színe nem olyan szép, mint a liláé, az íze intenzívebb. Többféle receptet is olvastam az orgonaszörp készítésére, de nekem egyik sem tetszett. Főleg az nem, amelyik szerint  egy liter vízből és 1 kiló cukorból szirupot kell főzni, s abba kell rakni a virágot a citrommal együtt, majd egy nap múlva leszűrni és a virágot kidobni - persze a cukorral együtt, amit addigra jól magába szívott.  A másik javaslat: egy kicsit főzzük is a virágot a szirupban, bár  ekkor a hő hatására elveszíti a szép színét és sárgára változik. Így aztán maradtam a saját kútfejből merített receptúránál, s minden virágból egy kaptafára  készítem a szörpöt- a bodzánál vált be először, s azóta nem változtatok rajta. Szeretném azonban kihangsúlyozni,  csakis "ehető" virágokkal kezdjünk el kísérletezni!

A tavaszi orgona az ehető, gyógyhatású növények közé tartozik, a szörp megőrzi a virág színét, ízét és illatát

Egy kicsit macerás az orgona feldolgozásában, hogy a virágkelyheket le kell csipegetni a szárról, de jobb, ha nem marad rajta zöld, amitől megkeseredhet az ital.  Pánikolni persze felesleges, hiszen az orgonának egyetlen porcikája sem mérgező, sőt, a kérge és a levele is gyógyító hatású. A  leszedett virágot először egy tál vízben pár percig  áztassuk, hogy a jóhiszemű bogárlakók is kikászálódhassanak a szirmok közül, majd öblítsük le folyó vízzel. Az ötliteres dunsztosüveget rakjuk tele lazán virággal, öntsünk rá friss hideg vizet, szeljünk bele 3 citromot és keverjünk hozzá egy púpos teáskanál citromsavat. Azt megfogadtam a sok jó tanács közül, hogy  nem hagyom sokáig ázni a virágot, mert állítólag megkeseredik.  Alig  24 óra múlva leszűrtem, akkora már láthatóan kiázott a színe. Csak ilyenkor tegyük bele a cukrot és kezdjük el kevergetni, amíg el nem ázik benne. Ha alaposan sterilizáljuk az üvegeket, az ajánlott tartósítószernek az egyharmada is elég a hosszabb idejű tároláshoz.

Készíthetünk orgona zselét is, azt még nem próbáltam ki, de jól hangzik:  kell hozzá 4 csésze orgonavirág, beletesszük egy széles szájú üvegbe, leöntjük 3 csésze forrásban lévő vízzel, lezárjuk az üveget és  pár órán át állni hagyjuk. Egy kisebb lábasba átszűrjük, a lébe belekeverünk egy csésze cukrot, egy zacskó vaníliás cukrot,  4-5 evőkanál citromlét, egy fél tasak zselésítőt és állandó kevergetés közben legalább 3 percig forraljuk. Az orgonás cukor gyártása pofon egyszerű: két rész cukorhoz egy rész orgonavirágot keverünk, néhány napig zárható üvegben rázogatjuk, s amikor a virágok halványulnak és fonnyadoznak, átszűrjük. Salátákhoz készíthetünk különleges  ecetet:  belepakoljuk a virágot az üvegbe, ráöntünk  3 deci borecetet és 1 deci 10 százalékos hagyományos ecetet majd  leszűrés előtt legalább 3 hétig érleljük.  Ha két evőkanál apróra vágott orgonavirágot összekeverünk 2 evőkanál vajjal kiváló természetes fájdalomcsillapító krémet kapunk. A heptikás időkre gondolva már most szárítsunk teának valót az orgona virágából és  leveléből  - kiváló izzasztó és némi lázcsillapító hatásuk van.