Bugyik és jókívánságok a lánybúcsún

– Egyedül csinálom végig az estét, menni fog. Felkészültem mindenre. Értitek? Mindenre! – ezzel fogadott minket múlt szombaton Horváth Gábor, a kiskanizsai vendéglő pincére Kepe Marietta leányéletének búcsúztatóján, aki február 28-án köti össze életét Mozsolics Józseffel. De hogy miért is kételkedtünk volna Gábor képességeiben? Hát mert Maricán kívül barátnői, kollégái és rokonai foglaltak helyet az asztaloknál – 41 nő.

– Nem tudom mi lesz itt, a lányokat rengeteg pia, 6-7 liter Jägermeister és 8 liter vodka várja – magyarázta. – Ez az első lánybúcsú nálunk, ilyesmi még soha nem volt itt. Mindenesetre, én mondtam a csajoknak, hogy bármiben számíthatnak rám...

Kevéssel húsz óra után begördült a partybusz is, ami a 28 éves Maricát hozta a szülői házból a buliba. Ahogy az öreg járgány, az Ikarus 255-ös közeledett, egyre hangosabb sikoltozás hallatszott bentről.

Kepe Marietta (középen) a lánybúcsúztató rokonok, barátnők, munkatársak karéjában. Emlékezetes marad mindannyiuknak Fotó: Gergely

– Ugye nem mondjátok komolyan, hogy elhívtátok a Zalai Hírlapot is? – kérdezte társaitól méltatlankodva a menyasszony, aki láthatóan vacillált egy kicsit, hogy ebben a helyzetben leszálljon a buszról, vagy inkább ne? – Nem hiszem el, benne leszek az újságban, ha apukám meglát, szívinfarktust kap!

Pedig, ha tudta volna, hogy ez semmi ahhoz képest, ami ezen az estén várt rá.

Az étteremben ugyanis nem akármilyen feladatokon kellett helytállnia. Kezdődött a férjtotóval, amivel azt tesztelték a többiek, hogy Marietta mennyire ismeri leendő férjét, akivel évek óta tart a kapcsolatuk, sőt, együtt is dolgoznak a zalakarosi fürdőben, ahol Mozsó (mert ez a vőlegény beceneve) üzemelteti a büfét.

Totó, első kérdés: Mit vinne magával Mozsó egy lakatlan, távoli szigetre?

Marietta: – Hát biztosan engem!

Helyes válasz: Autót, telefont, tévét.

Második kérdés: Melyik két testrészed a kedvence?

Marietta: – Szerintem nincs, úgy szeret, ahogy vagyok.

Helyes válasz: Alsó fele, felső fele.

Harmadik kérdés: Hány százalékos lett Mozsó feleségismereti tesztje?

Marietta: – Kilencven körül...

Helyes válasz: Kilencvenhat.

Legalábbis ezt mondta Mozsó, de az igazság az, hogy csak 60...

A feladat, ami leginkább megosztotta a "közvéleményt"

A következő feladatban kést és kígyóuborkát adtak a menyasszony kezébe, akinek a zöldségből khm..., hogy is mondjam csak... Hát, AZT kellett faragnia. Egy férfi nemi szervet. Végül a lányok mondhattak ítéletet, hogy vajon a megfelelő minőségben készült-e el az alkotás? Itt azért voltak véleménykülönbségek, egyesek szerint az uborka aztán is csak uborkának látszott, mások viszont meglátták a zöldségben azt, amit látni kellett.

– Pedig én Helénának mondtam, hogy túl kínos feladatok elé ne állítsanak, de biztos voltam benne, hogy totálisan le fog égetni. Mindegy, öntöm magamba a lelket, két-három ital után menni fog minden. Pontosabban minden akkor sem, de szégyenben talán nem maradok – szabadkozott Marietta.

Heléna a főszervező, Horváth Heléna, aki elárulta: a lánybúcsúval egy régi hagyományt akartak feleleveníteni, ami ugyan nem ritkaság még, az azonban szerinte már igen, hogy az eseményre, illetve az esküvőre télen kerül sor.

A feladatok sorában különleges menyasszonyi ruhát is kellett viselnie Maricának, amit vécépapírból „készített” el egyik társa, akinek sorsolás útján kedvezett a szerencse. (Ő persze, vélhetően nem érezte annak...)

A leendő feleség ezen az estén 40 tangával is gazdagabb lett, ugyanis mindenkitől kapott egyet. Minden bugyihoz cédula is tartozott, jókívánságokkal. Vagy inkább jó tanácsokkal? Íme kettő: „A szerelem átmeneti elmebaj, amely házassággal gyógyítható. Sok boldogságot!”. „Nem kell, hogy mindig a tiéd legyen az utolsó szó, a házasság nem verseny, engedj néha az igazadból!”

A buli utolsó előtti állomása az Aradi udvar volt, ahol jelmezbe bújt álrendőrök igazoltatták Mariettát, mert túl nagy hangon énekelte az "Azok a boldog szép napok" című slágert. Persze, ez sem a véletlen műve volt, a lányok intézték az álzsarukat, akik Mariettát mindenáron be akarták vinni a rendőrségre. Vagy legalábbis eljátszották – de nyilván, ez is elég volt a jeges rémülethez. És mivel az ijedtségre szokás inni valamit, így a lánybúcsú az egyik kanizsai diszkóban ért véget.

Amúgy kiderült: Gábor, a pincér tényleg állta a sarat, ahogy ígérte.

Csupán az ing került le róla éjfélre.

Az utolsó este féktelenül

Az igazság az, hogy a vőlegény búcsúztatása tekint vissza nagyobb múltra, de a lánybúcsú sem sokkal „fiatalabb” hagyomány. Előbbi az ókorra nyúlik vissza, a spártai katonák körében volt szokás a vőlegény ünneplése a menyegző előtt. A barátok vacsorát rendeztek neki és jókívánságokat mondtak a tiszteletére. Aztán ahogy teltek-múltak az évszázadok, ezek a mulatságok egyre féktelenebbek lettek. A legénybúcsúk történetében egy bizonyos Herbert Braun Seeley által a testvérének rendezett 1896-os bulin érkezett el a kritikus pont. A mulatságnak a rendőrök vetettek véget, mert a legendárium szerint egy híres hastáncosnő mezítelenül lejtett ledér táncot az egybegyűlteknek.A lánybúcsú az úgynevezett leánysirató utódja, melynek ma ismert formája az emancipáció után kezdett divatba jönni. A klasszikus búcsút az ara otthonában tartották, melyen az édesanya és a legjobb barátnők vettek részt. Ekkor még csak közösen főzőcskéztek, kicsit iszogattak is és régi történeteket meséltek egymásnak. Ma már azért ennél messzebbre mennek (a szó valós és átvitt értelmében is) a csajok: a partyt kocsmákban, vagy éttermekben tartják, természetesen, sokkal, de sokkal kötetlenebb formában. A buliból senki nem maradhat ki, a feszültség – és a gátlások – oldására a legtöbb esetben alkohol van a lányok segítségére. Egy időben nagy divat volt, hogy éjfélkor belibbent egy chippendale-fiú, aki aztán enyhén szólva is szexuális tartalmú táncot adott elő, kifejezetten a menyasszonynak, bevonva őt is a „művészetébe”. Szerencsére ma már sok szervező számára világos, hogy egy ilyen akció inkább kínos az arának, semmint vicces...