Modern kori nyomkeresők - A helyszínelők még a szagokat is képesek begyűjteni

A film és a valóság között viszont az a legnagyobb különbség, hogy a való életben 45 perc alatt nem lehet megoldani egy gyilkossági ügyet.

A 28 éves kanizsai rendőrt, Varga Miklóst nemrég a megye legjobb bűnügyi technikusának választották, így aztán általa, vele együtt nyertünk betekintést a magyar helyszínelők titokzatos világába. Annyit már most elárulhatunk, hogy szuper számítógépek, analizáló berendezések és hi-tech kütyük helyett, a magyar helyszínelők a józan paraszti gondolkodást részesítik előnyben. Persze érdekes eszközökből azért idehaza sincs hiány.

Varga Miklós főtörzsőrmester munka közben. A kanizsai helyszínelő éppen ujjlenyomatot vesz (Fotó: Szakony Attila)

– Sokan azt hiszik, ha a betörő kesztyűt húz, akkor nem lehet használható nyomokat rögzíteni egy helyszínen – vágott bele Miklós, a gyorstalpalásba. – Az igazság az, hogy a kesztyű is hagy nyomot, jóllehet az ujjlenyomatot elfedi, de egy helyszínen ezer más nyomra bukkanhatunk. – Ha szabad szemmel túlságosan sterilnek ítéljük a helyszínt, akkor mikronyomok után kezdünk kutatni, akár egy hajszálból, egy ruhafoszlányból, egy verejtékcseppből is az elkövető nyomára tudunk bukkanni.

Miklós elárulta: a helyszínelők a szagokat is tudják rögzíteni. A technikusok fém táskájában úgynevezett szagrögzítő textília is található, amit elegendő néhány percre kiteríteni a helyszínen, majd egy csíramentes szagrögzítő üvegbe téve izolálják a mintát. Ha később van gyanúsított, a nyomkereső kutyák a szag alapján is azonosítani tudják, ki járt a helyszínen.

– Nézzed csak milyen egyszerű ujjlenyomatot venni, az ecsetre felviszek egy kis koromport, átfestem vele az érintett területet, majd felragasztom ezt a műanyag fóliát, elsimítom a hengerrel és amikor lehúzom már látszik is a nyom – mutatta Varga Miklós, aki hangsúlyozta: a helyszínelők a való életben nem nyomoznak, az ő feladatuk csak és kizárólag a nyomok rögzítése, esetleg azok továbbküldése további elemzésre. – Aztán itt van ez a kikevert szilikon, ami arra való, hogy mintát vegyünk a sérült tárgyakról, például egy befeszített ajtóról, ablakról.

A nyomok rögzítése és összegyűjtése mellett, egyéb feladata is van a bűnügyi technikusnak. Mint azt Miklós mesélte: egy helyszínre érkezve először meg kell tudni, hogy történt-e változtatás a tárgyak vagy éppen az áldozat elhelyezkedését illetően. Ha nem, úgy elsőként körbefényképezik a helyszínt, lehetőleg minden irányból és szögből dokumentálni kell a területet. Ezután kezdődhet a nyomok keresése, rögzítése.

– Egy lakásbetörés helyszínelése általában 2-3 órát vesz igénybe, de ha valamilyen erőszakos bűncselekmény helyszínére megyünk, akkor akár 10-12 órán át is tarthat a helyszínelés, illetve a halottszemle – árulta el Miklós, aki hozzátette: gyilkossági ügyeknél a megyei kollégák végzik a helyszínelést, nekik nagyobb tapasztalatuk, rutinjuk van az ilyen esetek felderítésében, de öngyilkosságok, súlyos testi sértések során a helyiekre van bízva a munka. – Amúgy a helyszínelés esetében is igaz a mondás, miszerint hamar munka ritkán jó. Itt nem szabad kapkodni, sietni, ugyanis minél több használható nyomot találunk, az annál könnyebbé teszi a nyomozást, az elkövető megtalálását.

(Fotó: Szakony Attila)

Miklóstól megtudtuk: olykor a gyanúsítottak megpróbálják félrevezetni a nyomozókat, vannak, akik a legelképesztőbb történetekkel állnak elő, ám a nyomok sosem hazudnak.

– Volt, hogy valaki meg akart minket győzni arról, hogy az ismerőse csak véletlenül feküdt bele a késbe, de akadt olyan is, aki egy verekedés után a fürdőkádhoz vonszolta az áldozatot, hogy így bizonyítsa: csak baleset történt – mesélte Miklós, akit a barátai is rendszeresen kérdezgetnek a kulisszatitkokról. – Egy-egy régebbi sztorit a konkrét helyszín említése nélkül el szoktam mesélni, ám folyamatban lévő nyomozásnál teljes a hírzárlat.

Miklós azt mondja: szereti a munkáját, a csapat – ahol ő a legfiatalabb – hamar befogadta. A kanizsai fiatalember szerint a szakmai elismerés nagy részben a kollégáinak is köszönhető, hiszen mindent amit tud a szakmáról, tőlük tanulta. A kanizsai helyszínelő egy tanáccsal is szolgált. Mint mondta: nincs olyan épület, ahová ne lehetne bejutni, s bár ezt a betörők is tudják, de már számos eszköz és berendezés áll rendelkezésre, melyek megnehezíthetik a bűnözők dolgát. A rácsok, a riasztók, a biztonsági zárak, a kamerák nem csak a behatolás esélyét csökkentik, de a felderítést is segítik.