2017.05.30. 16:30
Kultúrpoén, de csak haladóknak
Egy májusi pénteken útra keltünk, s elmentünk a tavaszba. Úti célunk nem volt más, mint Eger városa, a papok városa.
Első állomásunk a híres, nevezetes Hollókő volt, amely a világörökség része. Nem is tudtuk eddig, hogy ott emberek is laknak; nálunk jobban azonban csak ők lepődtek meg, amikor „betörtünk" a házukba.
Miután este bevettük a kollégiumot, elmentünk szórakozni, de hogy az milyen volt, nem tudom már. De azt tudom, hogy másnap elmentünk az Aggteleki Nemzeti Parkba, ahol csönd van, a dudva, a muhar, cseppkő lehúz, altat, befed.
A következő megálló Szilvásvárad volt. Ballagtunk a forrás felé, s röpködtek végig az úton tréfás falevelek. Hogy a következő este milyen volt, nem mondhatom el senkinek („elmondom hát mindenkinek"). Hazafelé az úton félig mély csönd és félig lárma.
Bacsi Mihály és Lenkovics Marcell 11.B
Batthyány-gimnázium, Nagykanizsa
(Lábjegyzet: „Nem tudom, ártottak vagy használtak a fiúknak a magyarórák" - a magyartanár)
