A kanizsai vitorlázórepülőknél még egy Góbé is dolgozik

Azt nyilván sokan tudják, hogy a vitorlázó repülőgépnek nincs motorja, a szárnyak alatt keletkező felhajtóerő tartja a levegőben a szerkezetet. Hogy a felhajtóerő létrejöhessen, ahhoz a gépnek mozgásban kell lennie. A szükséges vonóerőt a levegőben a helyzeti energiájának mozgási energiává való átalakításával állítja elő. Vízszintesen a vitorlázó repülőgép azért nem tud repülni, mert a vonóerő ilyenkor megszűnik. Ebből az következik, hogy a motor nélküli repülőgép állandóan a Föld felé siklik ereszkedő pályán, vagyis magasságot veszít.

Lentről repülőt nézni sem utolsó élmény – de fentről körbetekinteni a tájon – az az igazi

Kicsit szárazan fogalmazva, a fizika törvényszerűségei alapján ez a vitorlázó repülés. Valójában azonban romantikus, kalandos és élménydús.

– A repülés varázsát csak az értheti meg, aki már egyszer a levegőbe emelkedett – fogalmazott Gaál Zsuzsanna ezüstkoszorús pilóta, a nagykanizsai szakosztály vezetője. – Aki kipróbálja, annak óriási élményben lehet része, hiszen egy alig 400 kilogrammos gépben szabadon a természet erőit „meglovagolva” suhanhat a levegőben, a madarakkal együtt. Ha pedig felhők nem zavarnak, kivételesen szép látványban is gyönyörködhet.

Gaál Zsuzsanna szerint a repülés nem veszélyes dolog

A szakosztályvezető szerint ezen kívül a repülés tanulása közepette új barátokra is szert lehet tenni, ugyanis egy valaki felszállásának az érdekében legalább négy ember összehangolt munkájára van szükség. S a tapasztalatok azt mutatják, hogy a közös felelősségvállalással életre szóló barátságok köttetnek.

A kanizsaiaknak egyébként nincs könnyű dolguk, hiszen – bár a kiskanizsai repülőtér adott – a szakosztályt négy évvel ezelőtt szinte a nulláról kellett felépíteni.

– A gépparkunk még mindig hiányos, de szerencsére a szakágon belüli összetartás erős, és ennek keretében a tapolcaiak mellett a kaposújlakiaktól is rengeteg támogatást kapunk – folytatta Gaál Zsuzsanna. – Folyamatosan fejlődünk, jelentős előrelépés, hogy az egyetlen oktatógépünkön három kanizsai fiatal is részt vesz a pilótaképzésben. Ahhoz, hogy valakiből vitorlázó pilóta legyen, először orvosi vizsgálat vár rá, majd egy elméleti oktatáson kell szerepelnie, melynek a végén letett sikeres vizsga után emelkedhetnek csak a magasba. A mieink most itt tartanak, de egyelőre még egy somogyi oktatóval gyakorolnak, és 40 felszállásnál járnak. A szabályok szerint 55 felszállás után az oktató dönt arról, hogy egyedül is repülhetnek-e.

Indulás előtti előkészületek. Egy ember repüléséhez a földön három-négy másik működik együtt

A kanizsaiak célja, hogy élettel töltsék meg a repteret, mert akár családok számára is jó kikapcsolódás lehet a város zajától távol a levegőben megtett néhány kör.

Gaál Zsuzsanna egyébként gyakorló anyukaként is biztonságosnak tartja a vitorlázórepülést, hiszen a gépek aerodinamikai kiképezésüket tekintve úgy készültek, hogy biztonsággal földet érhessenek. A balesetek nagy százaléka a pilóta hibájából következik be, ám a képzés során megtanult szabályok alkalmazásával nem történhet baj.

Az adrenalinszint emelkedése természetes, elvégre mégis csak repülésről van szó, ráadásul ez is az élmény része. Kanizsán van pilóta, aki évekig csak a földről figyelte a többieket, aztán egyszer rászánta magát a felszállásra, és azóta a vitorlázó repülés rabjává vált.

– Közelebbről is meg lehet nézni a gépeinket – tette hozzá a szakember. – Az 1960-as legendás R–26S Góbé kétüléses, fémépítésű kiképző-vitorlázó repülőgép ma már ritkaságnak számít, és idősebb Rubik Ernő keze munkáját dicséri. Alkalmas kezdő kiképzésre, alapszintű teljesítményrepülésre. Csörlőzéssel és repülőgép-vontatással is indítható. De a maga nemében minden gépünk kivételes, ahogy a csörlőzésre használt autónk is, amely „felhúzza” a levegőbe a gépeket.