A tájékozódási lovasversenyeket a természet szemlélődő barátainak találták ki

A galamboki Polai Attila és Jezerniczky Anna minden évben egy alkalommal szervez tájékozódási lovasversenyt, csatlakozva a fordulóval a Veszprém megyei bajnoksághoz.

– A hazai tájékozódási lovasverseny közel két évtizede kezdődött el Sümegen, ott rendezte meg az első hazai versenyt a Sümegi Váristálló vezetője, Capári Róbert – bocsátotta előre Polai Attila. – Maga a tájékozódási lovasverseny állítólag úgy alakult ki, hogy egyszer egy tájfutó lovagolni kezdett, tehát meglehetősen egyszerű okot kell keresni a háttérben. Tulajdonképpen arról van szó, hogy ebben a sportágban ötvöződik a ló, a lovaglás szeretete, a tájékozódás képessége és a tájban való gyönyörködés, hiszen miközben a versenyzők teljesítik a feladatot, bőven adódik alkalmuk a szemlélődésre. Hiszen maga a verseny gyönyörű tájakon zajlik. A versenyzők kapnak egy térképet, ezen megjelölve a rajtot és a célt. A valóságban a kettő között 25-30 kilométer távolság van, illetve 11-15 ellenőrző pont, melyeket mindenképpen útba kell ejteni ahhoz, hogy a táv teljesítését elismerje a verseny szervezője. Az győz, aki az összes ellenőrző pontot felkutatja, az úgynevezett „csetelőkártyáját” mindegyiknél lebélyegzi és a legrövidebb idő alatt ér be a célba.

A legutóbbi tájékozódási lovasverseny egy pillanata: a németkéri Végh Gábornak mindkét kezére szüksége volt, sőt, még a szájára is...

Polai Attila azt is elmondta: a versenyzők indítása csúsztatott rajttal történik, 10-15 percenként, másként feltorlódna a mezőny és félő, hogy galoppverseny alakulna ki a lovasok között, ami ebben az esetben nem cél, sőt, kifejezetten hátrány. Hiszen a verseny lényege éppen az, hogy mindenki egyedül, saját kútfő segítségével oldja meg a feladatokat. Éppen ezért természetesen GPS-t sem használnak, használhatnak a lovasok, a feladat teljesítése során csak a kézbe kapott térképre és a még gyerekkorban megtanult égtáj-meghatározásra támaszkodhatnak.

Polai Attila Fotó: Jezerniczky Anna

– Nem kell hozzá különösebb előképzettség, volt nálunk már olyan versenyző is, aki előtte soha nem versenyzett ilyen módon és élete első megmérettetésén rögtön megszerezte a 2. helyet – vette át a szót Jezerniczky Anna. – Tehát igazából bárki elindulhat egy ilyen versenyen, aki kicsit is tud lovagolni, akár csapatban, akár egyéniben. A területi versenyek eredményeit figyelembe veszik a Veszprém megyei bajnokságban is, ennek a versenysorozatnak a szabályzata érvényes Galambokon is. Akit megragad ez a lovas hobbi, és jobban elmélyed a lovaglás szépségeiben, s kicsit több rutint szerez, annak ott van még a vadászlovaglás is. Ez az angolszász vadászhagyományokhoz nyúlik vissza, hiszen Angliában közkedvelt a lovas rókavadászat. A vadászlovaglás ennek az állatvédelmi szempontokhoz is igazodó változata, amikor egy lovast kineveznek rókának – társai őt fogják üldözni árkon-bokron keresztül. A játék akkor zárul, amikor valaki beéri az általában rókafarkat viselő lovast és megfogja a vállát. Galambok térségében vadászlovaglásra 3 hete került sor, mely során a lovasok kifejezték szolidaritásukat a Székelyföld autonómiai törekvéseivel is és magukkal vitték a versenyre a magyar és a székely lobogót.