Sport

2015.07.29. 10:12

Egerszegi „csoda” a tatamin - A friss aranyérmes ifj. Nagysolymosi Sándor most a vb-re is felkészül

Zalaegerszeg – A hét végi felnőtt cselgáncs magyar bajnokság legnagyobb meglepetését szolgáltatta ifj. Nagysolymosi Sándor, aki immár a Zalaegerszegi Judo SE tagjaként a 81 kg-os súlycsoportban lett aranyérmes. Ha hiszik, ha nem, a Világkupa, Európa- és világbajnoki szereplései ellenére, ez volt az első felnőtt bajnoki címe is.

Kerkai Attila

A két esztendeje Zalaegerszegen élő, és munkája mellett sportoló, Kecskemétről származó 33 esztendős ifj. Nagysolymosi Sándor helyezéséről már beszámoltunk, ám arra is kíváncsiak voltunk: egy már visszavonult válogatott judós, miként tud újra úgy felpörögni, hogy súlycsoportjának teljes magyar élmezőnyét maga mögé utasítsa.

– Tényleg az első felnőtt bajnoki címe ez a mostani? – kérdeztük némileg értetlenkedve a korábbi válogatott versenyzőtől.

– Valóban így van, de persze U23-as és II. osztályú címem van, ám felnőtt bajnok tényleg most lettem először – válaszolta, de rögtön magyarázattal is szolgált. – Annak idején valahogy mindig úgy jött ki, hogy vagy egy Grand Prix-, vagy egy Világkupa-viadal elé, illetve mögé tették az országos bajnokságot. Így sokszor lemaradtam róluk a nemzetközi szereplés miatt.

– Mostani sikerével viszont igazi meglepetést okozott a sportágon belül. Az volt az Ön számára is?

– Eredetileg az első ötbe akartam kerülni, de aztán a négybe kerülésért egy Universiade-indulót, Köller Milánt vertem, majd az elődöntőben dr. Stadler Andrást. Akkor a döntő már biztos volt és szerintem a kecskeméti csarnokban csak három ember hitt abban, hogy én nyerek. Ráadásul mindhármójukat Nagysolymosi Sándornak hívják: a nagyapám, az édesapám és én... Régi riválisok vagyunk már a paksi Csoknyai Lászlóval, aki jelenleg 16. a világranglistán, és a magyarok közül a legközelebb áll a riói kiküldetéshez és ott volt Londonban is. Klasszis különbség volt az ő és az én felkészülésemben, de szerintem fejben én most összerakottabb voltam. Vezetett, de az utolsó öt másodpercben egy wazaarival megfordítottam a meccset. Az biztos, hogy egy pillanatra megállt a levegő a csarnokban...

Az arany, a kupa és ifj. Nagysolymosi Sándor, aki nem kis meglepetést szerzett sikerével. Fotó: Katona Tibor

– Ezek után nem csábítják vissza, hogy újra teljes erőbedobással versenyezzen?

– Páran mondták, hogy jó lenne. de például az olimpiai kvalifikációból egy év már eltelt, a maradék időben pedig esélyem sem lenne annyi pontot gyűjteni, hogy beleszóljak a kiküldetésbe. Két év alatt, amióta nem versenyzek nemzetközi szinten, a pontjaim elvesztek, a nulláról kellene indulni.

– Akkor úgy kérdezem: nem volt korai visszavonulnia?

– De! – ezt azonnal rávágta ifj. Nagysolymosi Sándor, miközben nevet, és azzal folytatta: – Viszont van egy gyönyörű gyermekem és feleségem, akik mindenért kápótolnak. Ennyi edzéssel, ennyit kihozni magamból, ez viszont tényleg csoda. Mondom, így, hogy Egerszegen edzősködöm is, fejben sokkal jobban egyben vagyok, mint egykor, versenyzőként. Talán azért, mert más, amikor az ember kívülről látja a kis tanítványait, s figyel a mozgásukra. Abból tanulni lehet, még ennyi idősen is. Ha jellemezném a helyzetet, fizikálisan a csúcsformámhoz képest most nyolcvan százalékos lehetek, de mentálisan száztíz, de inkább százhúsz százalékon vagyok... Korábban beszélgettem visszavonult judósokkal, s ők is azt mesélték: nagyon nehéz abbahagyni, évekig benne van még az emberben egyfajta bizonyítási vágy, ami nálam most még erősebb, mint a legaktívabb éveimben.

– Mi lesz most? Még több verseny, még több siker?

– Edzek, hiszen tavasszal megnyertem a veterán Európa-bajnokságot és készülhetek a szeptemberi veterán világbajnokságra. A felnőtt válogatott tagjaival Baján fogok együtt készülni, vagy éppen Kaposváron és Egerszegen, de néha Szombathelyről is jön edzőpartner, hiszen ez fontos. A vb fontos lesz számomra. Annak örülök, hogy a helyi önkormányzat is támogat ebben, köszönet érte Balaicz Zoltán polgármesternek valamint Bognár Ákos és dr. Tóth László képviselőknek. Persze még lenne támogatóra szükségem, hogy valóban, a lehető legjobban felkészüljek, s keressük a lehetőségeket. Ám azért is csinálom, hogy motiváljam a tanítványokat és példát mutassak nekik. Másoknak meg azt sikerült bizonyítani, hogy innen, egy ilyen kis klubból, Egerszegről is el lehet jutni a bajnoki címig.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!